Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Cs. Sebestyén Kálmán - Tűzoltók Salgótarjánban

folyamatos működésért naponta 12 forintot, kútépítésnél időszakonként erősebb működtetésért 8 forintot stb., de kevesebb, mint negyed napot (3 órát) nem lehetett számításba venni. Az I. világháború a gyakorlott tagok számát jelentősen csökkentette, az egyesület anyagi erejét pedig erősen megtépázta. 1919 őszén mindössze 112 korona 96 fillérrel rendelkezett, melyet áttettek a községi pénztárba. A döntés 1919. december 31-ig szólt, „mely időpontig a viszonyok változásával az elöljáróságnak mód adatik arra, hogy a tűzoltó intézmény érdekében újabb javaslatot tehet". Bár az egyesület folyamatosan működött, anyagi függetlensége nem állt helyre. 1925-ben a Salgótarjáni Almanach a következőképpen foglalta össze a helyzetet: „Jelenleg állandó őrszolgálatot teljesítő tűzoltó vigyáz a város nyugalmára, aki esetleges tűz esetén az őrszobán lévő villamos kapcsolóval szólaltatja meg a városházán lévő szirént (pontosabban: szirénát). A nehéz gazdasági viszonyok miatt tűzoltóink felszerelése ma már hiányos, de tudtunkkal Dr. Förster Kálmán polgármester szívén viseli ezen fontos egyesület ügyét s a közeljövőben ezt fejleszteni szándékozik, hogy a város fokozatos fejlődésével meg is felelhessen a követelményeknek. " Tűzoltófelszerelések az 1890-es évekből