Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Feld István: A salgói vár történetének és építésének korszakai

szerkezetek (védőfolyosók, lépcsők, tetők, faépületek) miatt fennálló szinte állandó tűzveszély miatt gyűjtöttek vizet, hisz a villámok bizonyára a középkorban is gyakori vendégek voltak viharok idején a hegytetőn. A vár alacsonyabb, nyugati része előtt úgy képezték ki az alul faragott homokkőelemekből, felső, méhkas alakú részén téglából megépített vízgyűjtőt, hogy körülötte egy, a bazaltoszlopokat összekötő íves falvonulat belső részét vízzáró agyaggal töltötték fel. A tetőkről és az udvarról származó esővizet kővályúk és fából faragott csatornák vezethették egykor a ciszternába, melynek felső, kútkávaszerűen kialakított része - az egyes kőelemeket összeerősítő vaskapcsokkal együtt - magába ciszternába beomolva került elő a feltárás során. A salgói vár sorsában az 1450-es évek döntő változást hoztak. Az Albert király özvegyének, Erzsébetnek a támogatására a Felvidékre érkezett Brandeisi Jan Giskra és később részben önállósuló huszita zsoldosai 1457-ben katonai bázisukká építették ki a szomszédos, de már korábban elhagyott zagyvafői várat, majd onnan 1460 nyarán Salgót is birtokukban kerítették. Ennek körülményeiről nincsenek közelebbi ismereteink, nem tudjuk, sor került-e kifejezett ostromra, mint Somoskő esetében vagy netán birtokosai nem is tanúsítottak ellenállást - nagyobb létszámú katonaságot mindenesetre aligha voltak képesek mozgósítani erősségük védelmére. A király eljárása - Mátyás még ugyanazon év szeptemberében seregeivel visszafoglalta s októberben már kedvelt híveinek, a Szapolyaiaknak zálogosította el - talán arra enged következtetni, hogy a Szőlősiek és a Rapiak talán nem voltak teljesen vétlenek a huszita foglalásban. Ugyanakkor azonban az sem zárható ki - s erre is lehetne példákat felhozni -, hogy az elszegényedő nemesek érdekeit semmibe véve járt el az uralkodó a fegyverrel megszerzett erősség további birtokosának kijelölésében. A királyi kegy természetesen nem csupán Salgó várára, mint építményre vonatkozott, hanem érintette a korábbi tulajdonosok birtokainak - a vonat-