Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Feld István: A salgói vár történetének és építésének korszakai

kozó oklevélben részletesen fel is sorolt - többségét is. Ezekből ezen jogi aktussal jött létre a salgói vár uradalma, melynek központja ettől a pillanattól kezdve már maga a vár lett, s irányítója az új birtokos által ide helyezett várnagy, akit 1481-ben kartali Bornemissza Györgynek, 1506-ban pedig Nagy (Magnus) Albertnek hívtak - mindketten környékbeli középnemesek lehettek. Mivel a Szapolyaiak sohasem laktak a később már teljes jogú birtokként megszerzett várban - az sem bizonyítható, hogy egyáltalában jártak-e itt, hisz ekkor más várak sorát megszerezve emelkedtek az ország legjelentősebb birtokosai közé, a 15. század végén közel 20 váruk volt, s olyan jelentős erősségekben tartották székhelyüket, mint a felvidéki Szepesvár vagy Trencsén - a várnagy volt itt élet és halál ura. Nem csupán a továbbra is ismeretlen létszámú katonaság vezetését látta el, de udvarbírája révén a várbirtok mindennapjait is irányította. Salgó tehát a késő-középkori Magyarország arisztokratáinak katonai és gazdasági hatalmát biztosító uradalmak egyike lett. Mindezek alapján a régészeti kutatás kezdetén feltételezhető volt - hisz az uradalom bevételei nem csupán a vár fenntartását szolgálták, de optimális esetben további hasznot is hoztak tulajdonosának hogy a Szapolyai-birtoklás idején, tehát a 15. század utolsó évtizedeiben és a 16. század elején került sor a vár jelentős bővítésére, azaz az alsóvár emelésére a hegycsúcs nyugati pihenőjén, valamint a korai vármag addig nyitott udvarrészének emeletes lakószárnnyal való beépítésére. Az, hogy a birtokos nem itt lakott, természetesen nem zárta ki új lakóépületek emelését, hisz a kor felfogása szerin az őt képviselő várnagyának is az urához méltó viszonyok között kellett élnie. S bár az uradalom esetleges terményfeleslegének a várba való felszállítása sem lehetett könnyű feladat - ugyan annak tárolására alkalmas lehetett az említett váralja-település esetleges majorsága is - logikusnak tűnt egy raktárakat, istállókat magába foglaló alsóvár iránti igény is. Bár a vár pusztulásának már említett mértéke pontos korhatározásra itt sem adott lehetősé-