Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Feld István: A salgói vár történetének és építésének korszakai

család birtokainak - természetesen igen fontos „tartozéka". S hogy végülis miért érte meg a falak folyamatos karbantartásának vagy a - bár bizonyára nem túl nagy létszámú - várőrség költségeinek fedezése, arra viszonylag egyszerű a válasz: Egy birtokos presztízsét mi sem fokozhatta jobban vármegyei társai körében, mint hogy a vártulajdonosok körébe sorolhatta magát. Jól jelzi ezt az az eset, melyről a Salgótól nyugatra birtokos Sági Balázs 1448ban kelt végrendelete számol be. Ekkor ugyanis a várral nem rendelkező Sági, mielőtt a török elleni háborúba indult volna, okleveleit Szőlősi Péter és Rapi János nemes férfiak előtt, az ő salgói várukban hagyta biztos megőrzésre. így foglalható össze az a társadalmi-politikai háttér, melyben az előzőekben leirt salgói „toronyvár" megépült és működött. Hétköznapjainak részleteiről csak keveset tudunk, csupán feltételezzük, hogy várnagyként egy környékbeli kisnemesi familiáris gondoskodott urai szolgálatában annak folyamatos jó karban tartásáról és védelméről. Tornyában a várkatonák szállása és őrhelye mellett egy vagy több tér mindig birtokosai rendelkezésére állhatott, s a tárgyaltak alapján aligha valószínűsíthető, hogy az utóbbiak igényeinek miatt az építés óta eltelt másfél évszázad alatt nagyobb változtatásokra lett volna szükség. Az eddigi régészeti kutatások mindenesetre nem utalnak az 1300 körül emelt, egy nagy toronyból és a hozzá kapcsolódó nyitott udvarból álló erősség jelentősebb bővítésére. Csupán a várkapu előtt, a bazaltoszlopok között kialakított ciszterna, azaz vízgyűjtő megépítését tehetjük - feltételesen, hisz korhatározó leletet itt sem találtunk - a 15. század közepe elé. A víz természetesen alapvető fontosságú volt minden hegyivár esetében, tévedés azonban azt hinni, hogy a várak vízgyűjtői elsősorban az ivóvíz tárolására szolgáltak. Olyan szükséghelyzeteket leszámítva, mint például egy ostrom, az ivóvizet úgy hordták fel a várba, Salgó esetében bizonyára az említett Bodzfás-kútról. A ciszternákban főként a várak korabeli megjelenését is meghatározó fa-