Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Feld István: A salgói vár történetének és építésének korszakai

építéséhez nem akármilyen szakemberek kellettek. A vár végülis a várúr székhelye volt, ez azonban korántsem jelentette azt, hogy feltétlenül ott is lakott volna. Magyarországon legalábbis nincs tudomásunk arról, hogy a salgóihoz hasonló, az időjárást tekintve nem épp ideális körülményeket kínáló erősségeket állandóan vagy akár rendszeresen lakták volna uraik. Tanulságos ebből a szempontból a Salgóra vonatkozó írott források szóhasználata, Nyugat-Európától eltérően ugyanis nálunk csak ritkán és következetlenül nevezetek az egyes családokat váraikról. Mint láttuk, (II.) Miklóst és Illést 1327-ben ugyan salgóinak, de 1341-ben már tarjáninak nevezik az oklevelek. Ugyanakkor a leszármazók révén lassan két ágra váló család egyik szőlősi birtokügylete kapcsán 1345-ben csak Miklóst említik salgóiként, Illés fiai viszont már „szőlősiek". Majd amikor három év múlva az öszszes családtag a váci káptalan előtt megjelenve felosztotta birtokait, az erről kiállított oklevélben mindenkit „de Solgow" melléknévvel sorolnak fel, mivel csak a várat - s amellett Tarján birtokot - hagyják meg közös kezelésben. Valószínű tehát, hogy a várépítő és fiai kezdetben - említett rokonukhoz, Péterhez hasonlóan - a környék legfontosabb falujában, Tarjánban laktak, majd az egyik ág hamarosan A vár 1300 körüli állapotának rekonstrukciós kísérlete