Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Balogh Zoltán: Letűnt „kocsma csillagok" Salgótarján egén

gokat rendeztek. 1964 után különböző cégek használták raktárként (Fűszert, Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat). Az 1970-es évek végén a nagy múltú Badacsony eltűnt a város térképéről, az épületet lebontották. A Nemzeti Az új városrész, az Újtelep szélén, a Széna téren nyílt meg 1929 végén a Nemzeti étterem kávéház és szálloda. Időben pont jókor, hiszen a Vadász szálloda kiválásával méginkább megnehezedett a városban szállást keresők dolga. Maradt számukra a Pannónia, mert Salgótarján másik szállodája, a Badacsony a város szélén, a Nagyállomásnál állt. Innen pedig nem volt egyszerű a városba bejutni, bár a motorizáció az 1930-as évek elejére elérte Salgótarjánt is, bértaxi állt az utazó rendelkezésére. A krónikus szálláshiányra utal és a szállodaipari vállalkozás szükségességét jelzi a városban az egy évvel később, 1930-ban nyitott Bristol szálloda. A Nemzeti szálloda, étterem és kávéház első bérlője, Keszler Mátyás végigjárta a vendéglősség tipikus útját a pincértanulótól az elismert salgótarjáni vendéglős és szállodásig, a Magyar Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Országos Szövetsége ügyvezető elnökéig. Keszler 1891-ben született Baglyasalján. Elemi iskolai tanulmányai után pincérnek állt és 1906-ban szabadult fel. A Millennium idején létrehozott híres Ősbudavára mulatójában, majd Miskolc üzleteiben szerzett gyakorlata után a Magas-Tátra kedvelt üdülőhelyein, a Csórható és Tátralomnic üzleteiben gyarapította tapasztalatát. Visszatérve Salgótarjánba 1920-ban már mint tapasztalt főpincér az önállósodás útjára lépett, falatozót nyitott. 1927 óta tíz éven át közösen üzemeltette Czirbesz Istvánnal a Fő utcán a Czirbesz vendéglőt, amíg az egyéni céggé nem alakult. Közben mint már említettük, legnagyobb üzleti vállalkozásaként megnyitotta 1929-ben a Nemzetit. Keszler 1940-ig vezette a Nemzetit, ekkor átadva a szállodát Bock László bérlőnek, egy kisebb