Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

III. SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETÉBŐL - REGÉLŐ KÖVEK - Somoskőújfalu

né 1808-ban fiúsíttatott és a birtok egy részének tulajdonosa lett. Vele a család kihalt, így a somoskői, somosújfalui és baglyasaljai birtoka fiára, gr. Stahremberg Antalra szállt. A birtok másik része a Radványszky-család kezében volt. Radvánszky Piroska révén férje, Koch Antal bányatanácsos is a birtokosok között szerepelt. Dr. Krepuska Géza egyetemi tanár 1905-ben vette meg 2170 holdnyi birtokát. A birtokon található kőbánya 1918-ban Somoskői Bazaltbánya Rt.-vé alakult, igazgatója ifj.Krepuska Géza. A Radványszky család kúriája a másik birtokos, Sztojkovics Emiiné tulajdona lett. Somos Újfalu 1799-ben még Salgótarján filiája. 1859-ben Engelmann János a losonci nikkelkohó igazgatója szénkutatási engedélyt kapott a község területére. Pesty Frigyes helységnévtárában 1864-ben már arról írt, hogy "Nyesés lápa, vagy nyesés" területén kőszénbánya és kavicsbánya található. 1878ban Janssen Alfonz, majd 1885-ben Szádovszky József nyitott bazaltbányát a határban. 1895-ben Goldschmidt Károly és Krausz Sándor vett szénjogosítványokat. 1911-ben dr. Slama Ferenc osztrák birodalmi főtörvényszéki elnök vásárolt szénjogokat a Bérvölgyben. A 20. sz. elején Pázmándy Károly és a Krudy-testvérek próbálkoztak bányanyitásokkal a községben. 1905-ben Somos Újfalu és Somoskő önálló körjegyzőséget kapott. 1906-ban vette fel a község a Somoskőújfalu nevet. A trianoni békeszerződés 1920-ban elszakította a községet Magyarországtól és csak tárgyalások után, 1924. február 15-én csatolták vissza. A Csehszlovák időszakban a község neve: Somosova volt. A visszacsatolás évfordulóján minden évben ünnepséget rendeztek. Somos Újfalu 1795