Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

III. SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETÉBŐL - REGÉLŐ KÖVEK - Zagyvafő vár

1929-ben Salgótarján és Somoskőújfalu között megindult az autóbusz közlekedés. /MAVART/ 1934-ben a község díszpolgára lett: dr.Sztranyavszky Sándor, dr. Metzler Jenő a Somoskői Bazaltbánya Rt. alelnöke és Tánczos Gábor vezérezredes, volt id.külügyminiszter. 1938-ban a község utcáinak elnevezését megváltoztatták /1945 után ismét váltás volt/ ekkor kapta pl. a Főút a Szt.István út elnevezést. 1944-ben a Krepuska család parcellázott a községben. 1948-ban ifj. Krepuska Géza elköltözött Somoskőújfaluból a Tolna megyei Csibrák községbe. A község római katolikus plébániája 1397-ben már szerepelt. A 18. század közepén épült templomot 1896-ban bővítették Somoskőújfalu 1977-től Salgótarján közigazgatási része. Lakosság létszámának alakulása: 1828 : 1198 1920 : 1737 1850 : 1169 1930 : 2342 1870 : 1080 1941 : 2863 1880 : 1235 1949 : 2523 1890 : 1303 1960 : 2640 1900 : 1514 1970 : 2840 1975 : 2850 Somos-Újfalu /1455 Újfalu/, 1481 Somos-Újfalu, 1906 Somoskőújfalu, 1977 Salgótarján. [Bükkrétpuszta /Szlovákia/, Gedőcpuszta, Kismalompuszta /Szlovákia/, Mizserpuszta /Szlovákia/, Öregmalompuszta /Szlovákia/, Sebajbányatelep, Új telep, Antalpuszta /Szlovákia/.] ZAGYVAFŐ VÁR Zagyvaróna községtől északra, a Medvesfennsík peremén, egy szabályos félgömb alakú