Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

IV. SALGÓTARJÁN BIRTOKLÁSTÖRTÉNETE

Baglyas­alja: 8 adófize­tő háne 150 kile gabona 42 fő lé­lekszám Pálfalva: /1559/ 4 hane /9 családfő/ 62 fő lé­lekszám András­falva: /1550/ 8 hane 160 kile gabona 42 fő lé­lekszám Róna: 10 hane 250 kile 70 fő lé­lekszám Somos­újfalu: Pólyi /Ponyi/ 5 hane 75 kile 35 fő lé­lekszám Salgótarján török földesurai közül 1562/63-ból Husszein csausz /futár/ nevét ismerjük. A meg­szálló katonaság száma Saigon 38 fő volt, közü­lük 19 müsztahfiz /müsztahfizan = várvédők, ja­nicsárok másik elnevezése/ és 19 martalosz /martalóc = szerbekből és vlahokból álló keresz­tény török katonai alakulat/. A szomszédos So­moskő 1576-ban került török kézre, s ennek utá­na Salgó jelentősége valójában megszűnt. 1593. december 5-6-án Somoskő után Salgót is vissza­foglalták a magyar csapatok s a rommá lőtt, le­égett várat már nem építették újjá. Még a török időkben 1573-ban Derencsényi Farkas fiának: Istvánnak halála után Rudolf ki­rály Balassa Jánosnak adományozta a salgói ura­dalmat. Balassa János 1577-ben elhunyt, birtokai - Kékkő, Divény, Salgó - török uralom alatt vol­tak, így két fiára: Bálintra és Ferencre szállt az örökség. 1594-ben bekövetkezett haláluk után Balassa Bálint fia: kiskorú Balassa János volt az örökös, akinek 1601-ben bekövetkezett halála után a család másik ága továbbra is birtokosként szerepelt. Vidékünk a béke ellenére is az állandó török-magyar végvári katonák kalandozásaival volt terhes. A magyar földesurak mellett a török is adóztatta a lakosságot. A salgótarjáni jobbá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom