Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

IV. SALGÓTARJÁN BIRTOKLÁSTÖRTÉNETE

gyok 1626. évi panasza szerint Szinán basa idejében, az 1580-as évek derekán hétszerte, 1626ban tízszerte nagyobb pénzösszeget és terménymennyiséget követeltek a török adószedők. A falu lakosai 1632-ben éppen a magas adó miatt az elköltözés gondolatával foglalkoztak. A "kenyeretlen Tarján" kifejezés eredete innen is eredeztethető, de nem hagyható figyelmen kívül a későbbi időkben történő paraszti birtokok kisajátításával előállott helyzet sem a jelző eredetének kutatásakor. 1647-ben az adóalap 1 3/4 porta volt, a faluban 1 kovács és 1 malom volt. 1661-ben 1 portáról van híradás. 1665-ben visszaállították plébániáját, ami rendezettebb viszonyokat tételez fel. Az esztergomi érsekség nógrádi főesperességének 1674. évi canonica visitatioja feltünteti a plébániák híveinek a számát: Salgótarján "circiter" 247 lakos Zagyva 89 lakos Baglyasalja 65 lakos Somosújfalu 238 lakos Az uradalmi összeírásban Salgótarjánnak 24 lakott jobbágytelke volt. A salgói uradalom Balassa Zsigmond /+1623/ a megye főispáni helytartója után fia II. András kezébe került. 1649ben bekövetkezett halála után fia Balassa II.Bálint /1626-1684/ és Zsigmond testvére Balassa II. Imre fia III. Imre /+1683/ birtoka lett. Balassa II.Bálint korponai kapitány, Hont megye főispánja, királyi tábla bírája 1664-ben grófi rangot nyert. Az uradalom a következő részekből állt: Salgó-Tarján, Salgóalja- /puszta/ Pony- /puszta/. Salgótarján az egész század alatt török földesuraknak is birtoka volt, olyan szpáhi volt a birtokos, akihez részben vagy egészen más falvak is tartoztak. Fülek lerombolásakor /1682/ Salgótarján is elnéptelenedett, pusztává lett. Néhány év