Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

III. SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETÉBŐL - REGÉLŐ KÖVEK

várbirtokok voltak. A nógrádi Kacsics nemzetség már a 13. század elején magas országos tisztségeket viselő nemzetség. Mihály-Szécsény és Losonc egyik földesura - 1209-1212 között erdélyi vajda, majd évekig bán. Testvére - az ugyancsak ezeken a helyeken birtokos - Simon éveken keresztül bán volt. Simon és Mihály bán 1213-ban részt vettek a Gertrúd királynő meggyilkolásához vezetett összeesküvésben. Tettükért 1228-29-ben bűnhődtek. A horvátországi Kacsicsok 1097—tői kezdődően a magyar királyok alattvalói voltak. 111 l-ben Kálmán király bevonult a Kacsics nemzetség birtokai által körülölelt Zárába. Ez az esztendő sejthető annak az időpontnak, amikor Kálmán király az ő zárai "bevonulását" elősegítő Kacsicsok egyikét szűkebb környezetébe fogadta és - talán Almos herceg elkobzott birtokaiból - megjutalmazta. A királyát hazánkba kisérő megadományozott a nevét vagy a nemzetségének nevét megtartotta, ő és utódai megyénkben lettek nagybirtokú urakká. A nógrádi Kacsicsok 1220 táján négy egymástól függetlenül gazdálkodó nemzetségi ággal rendelkeztek: a Mihály és Simon apjának "ipolyvölgyi" ágából kialakult "losonci" és "szécsényi" ágak, és a "tarján-zagyvavölgyi" ágból kibontakozott "tarjáni Illés" és "szőrösi Tóbiás" ágak. Az adatok a 12. század második felében két, első felében egy ágra, a névadó ős ágára utalnak. A nógrádi Kacsicsok hatalmának, gazdagságának jelképei lettek a korábbiaknál magasabb színvonalat biztosító tornyos, kőfallal kerített,