Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

III. SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETÉBŐL - REGÉLŐ KÖVEK

várbirtokok voltak. A nógrádi Kacsics nemzet­ség már a 13. század elején magas országos tisztségeket viselő nemzetség. Mihály-Szécsény és Losonc egyik földesura - 1209-1212 között erdélyi vajda, majd évekig bán. Testvére - az ugyancsak ezeken a helyeken birtokos - Simon éveken keresztül bán volt. Simon és Mihály bán 1213-ban részt vettek a Gertrúd királynő meg­gyilkolásához vezetett összeesküvésben. Tettü­kért 1228-29-ben bűnhődtek. A horvátországi Kacsicsok 1097—tői kezdődő­en a magyar kirá­lyok alattvalói vol­tak. 111 l-ben Kál­mán király bevo­nult a Kacsics nemzetség birtokai által körülölelt Zá­rába. Ez az eszten­dő sejthető annak az időpontnak, amikor Kálmán ki­rály az ő zárai "bevonulását" el­ősegítő Kacsicsok egyikét szűkebb környezetébe fo­gadta és - talán Almos herceg elkobzott birtoka­iból - megjutalmazta. A királyát hazánkba kisérő megadományozott a nevét vagy a nemzetségé­nek nevét megtartotta, ő és utódai megyénkben lettek nagybirtokú urakká. A nógrádi Kacsicsok 1220 táján négy egymás­tól függetlenül gazdálkodó nemzetségi ággal rendelkeztek: a Mihály és Simon apjának "ipoly­völgyi" ágából kialakult "losonci" és "szécsényi" ágak, és a "tarján-zagyvavölgyi" ágból kibonta­kozott "tarjáni Illés" és "szőrösi Tóbiás" ágak. Az adatok a 12. század második felében két, el­ső felében egy ágra, a névadó ős ágára utalnak. A nógrádi Kacsicsok hatalmának, gazdagságá­nak jelképei lettek a korábbiaknál magasabb színvonalat biztosító tornyos, kőfallal kerített,

Next

/
Oldalképek
Tartalom