Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

III. SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETÉBŐL - REGÉLŐ KÖVEK

burdigálai kavicsot termelték. Homokfejtők működtek: Somoskőújfalun, Vadaskert-pusztán, Baglyasalja északi és délkeleti szélén, Zagyvapálfalván. Homokkőfejtők: Vadaskert-pusztán 1890-től, Somoskőújfaluban 1885-től. Üveghomokot 1892-től Salgótarján határában termeltek a II. telepből, a Szilárdy-birtokon. III. SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETÉBŐL REGÉLŐ KÖVEK Középkori váraink a feudális kor fejlődésének jellegzetes létesítményei voltak. Az 1200-as évek közepétől meginduló nagy várépítési hullámban szerepet játszott a birtokos réteg megerősödése, a családi birtokok egymás közötti megosztása. Királyi engedélyező oklevél nem maradt fenn Baglyas, Somoskő sem Salgó esetében. Valószínű, hogy e várak családi osztályegyezség alapján önálló kezdeményezésre létesültek. Somoskővel kapcsolatban fennmaradt hagyomány szerint 1241-ben, a muhi csata után IV. Béla és kísérete rejtett erdei utakon ezen a tájon menekült /L: Andrásfalva keletkezése/ és kíséretével egy éjszakát töltött a somoskői bazaltkúpon. A felgyújtott falvakból odamenekült, a segítségért könyörgő népnek megígérte, hogy a tatár veszély elmúltával várat építtet a bazaltkúpon. Somoskő nem épült meg 1246 előtt, mert ebben az évben a Kacsics nemzetségbeli Illés fia: Péter "Tarján nevű földje" még magában foglalta a mai Somoskő és Somoskőújfalu területét is. A Kacsicsok nógrádi birtokainak 13. századi elhelyezkedése és az ágak szerinti szétosztása szerint 1227-ben /Salgó-/Tarjánban, 1228-ban Losoncon és 1229-ben Szécsényben voltak birtokosok. Azt is tudni kell, hogy Tarján honfoglaláskori hadrendi szállás. Három birtoktesttel állunk szemben, amelyek eredetileg királyi, vagy