Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

II. A TERÜLET HASZNOSÍTHATÓ NYERSANYAGAI - Bazalt és egyéb hasznosítható kőzetek bányászata

terjedelmű, időszakonként dolgozó üzem volt, kizárólag kockaköveket termeltek. Ezek a bazaltbányák a következőek: a bazalttakaró északi oldalán két bányaüreg volt: a "brukki" s tőle keletre az "abroncsosi-bazaltbánya". Tulajdonosa után Hencz-féle bányának is nevezték. A Medves keleti oldalában a bazaltbányák közül legérdekesebb a "Básti" vagy "Kőfark-bánya". Ezek nemcsak a takaró felső bazaltját, hanem az alatta települt szürkésfekete oszlopos elválású bazaltot is termelték. A medvesi takaró keleti oldalában, dél felé több kisebb feltárás és két nagyobb bánya is működött. A "Kopaszka" /608 ml aljában lévő kőfejtő 50-60 m mélységig tárta fel a bazaltot. A fennsík "Domonkos-tető" részén Róna falu kőfejtője volt. Ezek a kőfejtők rendszertelenül üzemeltek, falusi kisemberek részben közösen, csupán kockakőtermelést végeztek. A medvesi takaró déli és délnyugati oldalain főleg Róna falu környékén telepítettek kisebb kőfejtőket. A salgói szénbánya teleptől délre dr.Laufer Samu kezdett bányászatot az 1920-as években. A bazaltját a szénbánya keskenynyomtávú iparvasútját igénybevéve szállították le Salgótarjánba. A salgói bányatelep közelében a "Rima" is nyitott kisebb bazaltbányát. Irodalmi források szerint kisebb bazaltbányászat illetve próbálkozás a következő helyeken is előfordult: Baglyaskőn Szilárdy Ödön 1890-től, Kis-Salgón Szilárdy Ödön, Pécskőn Klein Jakab, Fülekkút-laposán Szádovszky József bányászkodott. Az államosítás után az ÉM.3.sz. Kőbánya Vállalata Magyar-, Nagy- és Kisbányán folytatott bazaltbányászatot 1955-ig. A nyergeshegyi bányát 1951-től az Állami Építészeti Hivatal, majd az Egri Útfenntartó Vállalat üzemeltette. Salgóbányán 1960-tól a város tartott fenn egy kis bazaltbányát. Bazalttufa fejtés Pécskőn volt, agyagfejtés Salgótarján területén működött a helvéti barnakőszénösszletből. Andrásfalván kavicsfejtés volt a múlt század közepétől, Salgótarjánban a felső-