Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - 4. Salgótarján címerei és lobogói

drótkötélpályán jutott le a vízválasztói erőműhöz. A mozdonyszállítás így feleslegessé vált. A kisvasút 1952-től már csak anyag- és személyszállítás céljára lett igénybevéve, és a rendszeres karbantartás hiányában a pálya leromlott. A kisvasút sorsa 1957-ben pecsételődött meg, decemberre a fogaskerekű pályát is felszedték. A salgói bányászkodás 1959-ben megszűnt. 4. Salgótarján címerei és lobogói A nyolcvanas években erősödött fel szerte az országban a települések régi címerei iránti érdeklődés. Ismét jelentős szerepet kapott a szűkebb lakóhelyhez való kötődés szimbólumokban történő kifejezése is. Salgótarján községnek két címeres pecsétje ismeretes. Az egyiket az Országos Levéltár még 1942-ben véleményezte. Ezzel a pecséttel látta el a község 1770-ben az úrbéri kérdőpontokra adott válaszait. Leírása a következő: földből kinövő három búzakalász, tőlük jobbra csoroszlya, balra ekevas található. A körirat: "Salgotarian..." A másik községi pecsétrajzot a Nógrádi Történeti Múzeumban található községi pecsétnyomó alapján ismerjük. Rajza részben egyezik a korábbi pecsét rajzával: földből kinövő latin kereszt két oldalán egy-egy búzakalász, ettől jobbra és balra egy-egy csoroszlya látható. A körirat: Salgótarján község pecsétje. A pecsétnyomó alsó harmadában szerepel az 186l-es évszám. Salgótarján város vezetői 1922-ben igyekeztek a várost megillető címer használatának jogosságát felkutatni. Az Országos Levéltár közlése sze-