Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - 4. Salgótarján címerei és lobogói

rint a község címeres pecsét használati joga két­ségtelen. Tekintettel arra, hogy a volt község rendezett tanácsú várossá alakult, ipari, kereskedelmi és kulturális helyzeténél fogva ezt a címeres pecsé­tet korhű módon nem használhatja, ezért alkal­masabb, megfelelőbb címert és pecsétet kivántak használni. A címert a levéltárral szerették volna elkészíttetni, hogy a heraldika követelményeinek megfeleljenek és a település történeti múltján kí­vül kifejezésre jusson benne a bányászat és a ko­hászat elsőrendű szerepe a város életében. Eze­ket a szempontokat is figyelembe véve új címer adományozására lett volna szükség. Új címert a király adományozhatta csak, de az 1920. évi I. tc. szerint a királyi hatalomban foglalt jogok gyakorlása korlátozott volt. Azaz nem volt isme­retes, hogy a kormányzó adományozhat-e új vá­rosi címert? A város vezetői a belügyminiszterhez nyújtot­ták be kérvényüket 1922. április 27-én a követ­kező címerrajzzal: A vármegye címerét övező ornamentikában és a vármegye koronájával dí­szítve, két hosszú mezőre osztott pajzs, melynek bal oldali mezője szénfekete és jelképezi a kő­széntelepeket. A jobb oldali mező ismét ketté osztva a kék színű Tarján-patak kígyózó vonalá­val, a felső mezőben keresztben álló bányász csákánnyal és kalapáccsal az alsó mezőben pe­dig Salgó és Pécskő hegyei, előbbin Salgó várá­val. A jobb oldali mező hófehér szí­nű, a hegyek zöl­dek, a vár szürke, a kalapács és csá­kány fekete. A paj­zsot övező díszítés és korona uralkodó színe az arany. Kikötötték azt is, hogy a baloldali Salgó hegy maga­sabb legyen mint a

Next

/
Oldalképek
Tartalom