Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - 3. Az ország első fogaskerekű keskenynyomtávú iparvasútja /Salgótarján-Salgóbánya/

együtt járt a szénigény növekedése is, amit az elavult, korszerűtlen szállítás nem tudott biztosítani. A gyár műszaki igazgatója, Borbély Lajos 1880. május 30-án javasolta a gőzüzemű szállítás bevezetését. Gömöry Sándor bányaigazgató osztrák és svájci tanulmányútja után láttak hozzá az átépítéshez. A vasgyárat kötötte össze az északkeleti irányban, légvonalban 3,5 km távolságra lévő Salgó bányateleppel az új, részben fogasléces vaspálya. Salgóról lefelé szenet, felfelé bányafát, élelmet szállítottak. A rossz utak miatt majdnem kizárólagos közlekedési eszköze lett a telepi lakosságnak is. Engedély birtokában a kirándulók is szívesen vették igénybe a szolgáltatást, hiszen a vasút felső szakaszán a táj panorámája kitárult az utazó előtt teljes szépségében. Az 5830 méter hosszú úton 222,6 méteres szintkülönbséget győzött le a vasút. 1881 tavaszán a Floridsdorfban készült fogaskerekű mozdonnyal indult meg a rendszeres közlekedés. 1883-ban bekövetkezett baleset után a svájci Winterthurból hoztak új, nagyobb teljesítményű mozdonyokat. A mozdonyok átlagos menetsebessége a fogaspályán 8 km, az adhéziós pályán 12 km volt óránként. Az 1950-es években a Saigon, Rónán üzemelő bányákat összevonták, a két bányát összekötő szállítóvágaton vitték a szenet Rónára, ahonnan