Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - 1. A vadaskerti öreg tölgyfa

a városba. Május 8-án a hátráló csapatok már Vadaskertnél a nagy tölgyfához értek, amikor este autón megérkezett a salgótarjáni harcok vezetője, szervezője, Rákosi elvtárs." S a nagy tölgyfa 1952. március 9-én nevet cserélt: Rákóczifából Rákosi-fa lett. Azonban ezt rövid ideig viselte. Változott a politika - változott a név. Bár az újabb nem esett annyira távol sem korban, sem szemléletben, mint Rákosi Rákóczitól. 1959-ben, a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulóján másik emléktábla került az előtte álló kőoszlopra, amelyen már csak az szerepel, hogy a vöröskatonák innen indultak Salgótarján megvédésére. A következő tíz évben bizonytalan az elnevezés: újra használják a Rákóczi-tölgy köztudatban élő nevét a 60-as évek elején Békefaként is szerepel egyszer-kétszer, utalva az út másik oldalán épülő házakra, melyet Béke-telepként emlegetnek. A 60-as évek vége felé pedig megjelenik a "vöröskatonák emléktölgyfája", s így említik a Magyarország útikalauzban is. Az újabb kerek évfordulón - az ötvenediken - végül Tanácsköztársasági emlékfának nevezik el hivatalosan, de egyben kiterjesztik a hozzá fűződő események időbeliségét. 1981-ben a Salgótarjánt ismertető könyvben már ezt olvashatjuk: "A Vörös Hadsereg útján észak felé, a Béke lakótelep kertes családi házai között haladunk. Az út keleti oldalán van a Tarján étterem és eszpresszó. Itt érünk a több száz éves tölgyfa csonkjaihoz, ahonnét 1919-ben elindultak a vöröskatonák az intervenciós csapatok visszaverésére. Az illegalitás idején a fa a pártmunkások találkozóhelye volt. Körülötte emlékparkot alakítanak ki." Az egykori őserdőből megmaradt fát a település körülfogta. Sok mindent láthatott, míg el nem száradt. Hogy az itt elmondottakból mennyi a valóság s mennyi a legenda, csak ő tudná megmondani.