Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - 1. A vadaskerti öreg tölgyfa

töltő két nemesemberről szól. Ezeknek a tények­nek a felélesztésével a kor identitást kereső, a múlthoz kapcsolódó minden szálat megragadó közérzete számára megteremtődött a talaj a tarjáni Rákóczi-kultusz kibontakozásához. A dolgo­zatban Dornyay javaslatot tesz arra, hogy a vá­ros "egy domborműves emlékoszlopot" állítson fel, "mondjuk az Erzsébet téren." "Erre a re­ménybeli kőpiramisra igen szépen el lehetne he­lyezni II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem domborművű arcképe mellé az ő két kiváló sal­gótarjáni alattvalójának: Vay Ádámnak és Szlu­ha Ferencnek reliefjeit is." Bár ez nem valósult meg, a Rákóczi-kultusz feléledése mégis tárgyia­sult a tölgyfában. Arra ugyan nincs bizonyíték, hogy ez a fa pihenőhelyül szolgált volna valami­kor is a fejedelemnek - mint ahogy bizonyságul a köztudatban elterjedt -, de arra igen, hogy két alkalommal is áthaladhatott Salgótarjánon. Elő­ször 1705 februárjában, mikor Kistapolcsányból Egerbe vonult, ekkor azonban csak Kazár érinté­se bizonyítható. Másodszor pedig 1706 novem­berében Lőrinciből a Zagyva völgyén fölfelé Pásztó, Fülek útvonalon valószínűleg Salgótar­jánt sem kerülte ki. Ez a tény adhatott tápot az észak felé vivő út melletti különálló öreg fa népi elnevezésére, feltehetőleg az 1930-as évek máso­dik felétől. Újabb korok - újabb legendák. A fa jó helyen áll ahhoz, hogy akár még hihetők is legyenek ezek. Hasonlóan az előzőhöz: néhány tény egy­más mellé állítása - s a fa most már hivatalosan új nevet kap. "Az 1919-es Tanácsköztársaság di­csőséges napjai" című füzetben írják le az új el­nevezés kiindulópontját: "... Tömegesen özönlöt­tek visszafelé a vörös katonák, köztük sokan ki­jelentették, hogy ők ott hagyják a frontot. Már úgy látszott, hogy a csehek nagyarányú ágyúzá­sa, valamint a közel három napig tartó esőzés és a rémhírek hatása következtében szétesik a so­mosi frontvonal. A helyzet válságos volt, csupán 15 főből álló őrség maradt a helyén. Az ellen­ség, ha ezt tudja, nyugodtan besétálhatott volna

Next

/
Oldalképek
Tartalom