Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)
VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - 1. A vadaskerti öreg tölgyfa
töltő két nemesemberről szól. Ezeknek a tényeknek a felélesztésével a kor identitást kereső, a múlthoz kapcsolódó minden szálat megragadó közérzete számára megteremtődött a talaj a tarjáni Rákóczi-kultusz kibontakozásához. A dolgozatban Dornyay javaslatot tesz arra, hogy a város "egy domborműves emlékoszlopot" állítson fel, "mondjuk az Erzsébet téren." "Erre a reménybeli kőpiramisra igen szépen el lehetne helyezni II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem domborművű arcképe mellé az ő két kiváló salgótarjáni alattvalójának: Vay Ádámnak és Szluha Ferencnek reliefjeit is." Bár ez nem valósult meg, a Rákóczi-kultusz feléledése mégis tárgyiasult a tölgyfában. Arra ugyan nincs bizonyíték, hogy ez a fa pihenőhelyül szolgált volna valamikor is a fejedelemnek - mint ahogy bizonyságul a köztudatban elterjedt -, de arra igen, hogy két alkalommal is áthaladhatott Salgótarjánon. Először 1705 februárjában, mikor Kistapolcsányból Egerbe vonult, ekkor azonban csak Kazár érintése bizonyítható. Másodszor pedig 1706 novemberében Lőrinciből a Zagyva völgyén fölfelé Pásztó, Fülek útvonalon valószínűleg Salgótarjánt sem kerülte ki. Ez a tény adhatott tápot az észak felé vivő út melletti különálló öreg fa népi elnevezésére, feltehetőleg az 1930-as évek második felétől. Újabb korok - újabb legendák. A fa jó helyen áll ahhoz, hogy akár még hihetők is legyenek ezek. Hasonlóan az előzőhöz: néhány tény egymás mellé állítása - s a fa most már hivatalosan új nevet kap. "Az 1919-es Tanácsköztársaság dicsőséges napjai" című füzetben írják le az új elnevezés kiindulópontját: "... Tömegesen özönlöttek visszafelé a vörös katonák, köztük sokan kijelentették, hogy ők ott hagyják a frontot. Már úgy látszott, hogy a csehek nagyarányú ágyúzása, valamint a közel három napig tartó esőzés és a rémhírek hatása következtében szétesik a somosi frontvonal. A helyzet válságos volt, csupán 15 főből álló őrség maradt a helyén. Az ellenség, ha ezt tudja, nyugodtan besétálhatott volna