Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)
VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - 1. A vadaskerti öreg tölgyfa
VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA /Salgótarján nevezetességei, érdekességei, hírességei/ 1. A vadaskerti öreg tölgyfa Mocsáry Antal leírása szerint az 1800-as évek elején "Salgó-Tariány"-nak "...szép kiterjedésű határja van, melly hegyes, de hasznos, főképen jó és makk-termő az erdeje. Ennek birtokosa hajdan Gróf Volkra volt, annakutánna Báró Szluha Ferentz, most pedig Jeszenitzei Jankovics Antal, a'kinek itt ékes lakhelye vagyon, 's szép kertjével díszíti ezen helységet. Van az Uraságnak a' határ egyik részében, Somos-Újfalu felé vadaskertje is, mulatóházakkal." Ebből a vadaskertből egyetlen fa maradt hírmondónak. 1925-ben egy lokálpatrióta a tájat szemlélve múltat idéz. "A vadaskerti öreg tölgyfa árnyékában portyázó, kacagányos kurucok árnyait láttam és elkísértem lelki szemeimmel a Losoncz felől Budára igyekvő földesúri hintót. - Hallottam hangjait a sáros kátyú miatt bosszankodó utasnak s láttam, - amint a Pécskő tölgyesében a tűzifát gyűjtő jobbágyok baltái villognak." A fa egyik - talán első - neve: Rákóczi-tölgy. Hogy mikor kapta ezt, csak hozzávetőlegesen lehet megállapítani. A város első monográfusa, dr.Dornyay Béla 1929-ben kiadott útikalauzában még "óriás-tölgyfa"-ként említi. A mindent aprólékosan feljegyző írásból tehát kiderül, hogy a Rákóczi-kultusz első feléledése - a század elején - elkerülte a fát, akkor még nem kapta meg ezt a nevet. Dornyay tanár úr 1935. április 8-án a salgótarjáni reálgimnáziumban Rákóczi halálának 200. évfordulóján tartott megemlékezés keretében felolvasta egyik kis dolgozatát, nem sokkal később a város közönsége a "Salgótarjáni könyvek" helyismereti kiadvány-sorozat 3. füzeteként nyomtatásban is kézbe vehette a "Salgótarján két földesura II. Rákóczi Ferenc szolgálatában" című írást. Ebben Vay Ádámról és Szluha Ferencről, a szabadságharcban fontos tisztségeket be-