Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - 1. A vadaskerti öreg tölgyfa

VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA /Salgótarján nevezetességei, érdekességei, híres­ségei/ 1. A vadaskerti öreg tölgyfa Mocsáry Antal leírása szerint az 1800-as évek elején "Salgó-Tariány"-nak "...szép kiterjedésű határja van, melly hegyes, de hasznos, főképen jó és makk-termő az erdeje. Ennek birtokosa hajdan Gróf Volkra volt, annakutánna Báró Szluha Ferentz, most pedig Jeszenitzei Jankovics Antal, a'kinek itt ékes lakhelye vagyon, 's szép kertjével díszíti ezen helységet. Van az Uraság­nak a' határ egyik részében, Somos-Újfalu felé vadaskertje is, mulatóházakkal." Ebből a vadas­kertből egyetlen fa maradt hírmondónak. 1925-ben egy lokálpatrióta a tájat szemlélve múltat idéz. "A vadaskerti öreg tölgyfa árnyéká­ban portyázó, kacagányos kurucok árnyait láttam és elkísértem lelki szemeimmel a Losoncz felől Budára igyekvő földesúri hintót. - Hallottam hangjait a sáros kátyú miatt bosszankodó utas­nak s láttam, - amint a Pécskő tölgyesében a tűzifát gyűjtő jobbágyok baltái villognak." A fa egyik - talán első - neve: Rákóczi-tölgy. Hogy mikor kapta ezt, csak hozzávetőlegesen le­het megállapítani. A város első monográfusa, dr.Dornyay Béla 1929-ben kiadott útikalauzában még "óriás-tölgyfa"-ként említi. A mindent apró­lékosan feljegyző írásból tehát kiderül, hogy a Rákóczi-kultusz első feléledése - a század elején - elkerülte a fát, akkor még nem kapta meg ezt a nevet. Dornyay tanár úr 1935. április 8-án a sal­gótarjáni reálgimnáziumban Rákóczi halálának 200. évfordulóján tartott megemlékezés kereté­ben felolvasta egyik kis dolgozatát, nem sokkal később a város közönsége a "Salgótarjáni köny­vek" helyismereti kiadvány-sorozat 3. füzeteként nyomtatásban is kézbe vehette a "Salgótarján két földesura II. Rákóczi Ferenc szolgálatában" cí­mű írást. Ebben Vay Ádámról és Szluha Ferenc­ről, a szabadságharcban fontos tisztségeket be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom