Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

V. A NAGYIPAR SZEREPE SALGÓTARJÁN VÁROSSÁ FEJLŐDÉSÉBEN - 2. Már nem falu, de még nem város

ti kaszinóhoz és az olvasóegylet épületéhez, vezető Kis utca neve. A Kaszinó-sor a Salgó-utcával párhuzamos, főleg gyalogos közlekedést szolgáló közlekedő út. A Salgó-út korábbi neve: Zagyvái út, 1927-től a város utcáinak névadásakor vette fel a Salgó-út/ca/ nevet./. 1890-ben élelemtár épült, melynek emeleti részén volt a tisztviselők kaszinója. 1894-ben az olvasóegylet kapott új épületet. 1907-ben indult be a Jónásch Antal igazgató nevével fémjelzett szövetkezeti munkáslakás akció, melynek keretében kertvárosi jellegű, 51 munkásház épült meg. A Luby-család parcelláin alakult ki a Szent Ferenc telep /a Ponyi-tető déli oldalában kialakult telepén élt Bátki József szobrász-festő. Művésztelep a nevét az 1960-as években kapta. 1929-ben, a Jónásch-telepnek nevezett területtel átellenben. A Jónásch-telep a Pécskő ÉNY-i lejtőin, a Liptay-sor az inászói bányavasúton túl, félkörben veszi körbe a gyártelepet. A falutól dél felé, szintén mocsaras, nádas területen két üzem és lakótelep alakult ki. A két iránytadó pólus közül a déli, bányai-, és gyári telepeivel a legkülső perifériára szorult külváros képét villantotta fel. A Palackgyár majd a vasöntöde és gépgyár néhány kolóniaszerű munkáslakás építésére vállalkozott csupán, ami nem emelte a városkép színvonalát, különösen azért nem, mert szinte eldugva helyezkedett el a gyártelep mögött, a vasútvonal és a Tarján-patak mellett.