Feld István: Vár a város felett - Salgó várának évszázadai (Salgótarján, 2016)
A vár mint műemlék A következő évszázadokban csupán kőbányaként játszottak szerepet az erősség pusztuló maradványai - főként az újabb ciszterna téglafalazata. A romok közvetlen használati értékét azután csak a 19. század első felében kibontakozó új szemlélet szorította lassan háttérbe: ettől kezdve tekintették a várakat a nemzeti múlt emlékeinek. Sokszor csupán regéket és mondákat feldolgozó irodalmi alkotások, metszetek és festmények sora született róluk. Az elsőre jellegzetes példa Petőfi Sándor „Salgó" című romantikus elbeszélő költeménye. Ennek ugyan egyetlen eleme sem felel meg a történeti valóságnak, bár arról már Mocsáry Antal 1826-ban megjelent megyei monográfiájából is tájékozódhatott volna a költő, aki maga is járt a várban. Mocsáry művében találjuk meg az erősség legkorábbi ábrázolását is, a földmérő Lányi Sámuel és a rézmetsző Lehnhardt Sámuel munkáját, melyen azonban a csekély falmaradványok már alig különülnek el a hegycsúcs sziklájától. A vár Lányi Sámuel és Lehnhard Sámuel metszetén, 1826 A tudományos igényű érdeklődés ezt követően nem csupán az írott források összegyűjtésében, de a maradványok pontosabb dokumentálásában is megnyilvánult. Különösen jelentős ebből a szempontból Bergh Károly építész 1862-ben készített alaprajza, melyen még a felsövár tornyának egy már hiányzó északi nyílása s talán az ágyútorony lőrései is kivehetők. Magának az ekkor már műemléknek tekintett várnak a tényleges védelme azonban még sokáig váratott magára. DORNYAY BÉLA MÚZEUM I 39
