Feld István: Vár a város felett - Salgó várának évszázadai (Salgótarján, 2016)

A vár 1862-ben. Bergh Károly alaprajza

Falai megmentésében fontos szerepet játszott Dornyay Béla, a salgótarjáni múzeum névadója, aki írásaival és szervezőmunkájával jelentős mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a városi rangot szerzett település 1930-ban kezdeményezze a romok megóvását. Erre végül csak 1938-ban került sor, amikor Lux Géza, a Műemlékek Országos Bizottságának építésze tervei alapján kilátóvá építették ki a felsővár toronycsonkját. Tervezték az ágyútorony lefedését is, erre, és a várfalak védelmére már nem jutott pénz. Ekkor még fel sem merült, hogy az építési munkák előtt régészeti kutatásokat végezzenek, így bizonyára számos egykori részlet áldozatául esett az építkezésnek.

A kilátó fából emelt mellvédje és sátorteteje elpusztult a II. világháború során, s azt követően csupán 1977-ben merült fel Salgótarján város vezetőiben, hogy érdemes lenne feltárni és bemutatni a vár addig föld alatt rejtőző értékeit. 1981 és 1984 között zajlott azután a felsővár ásatása, de falainak kiegészítése csak az 1990-es években fejeződött be. A felsővár tornya azóta ismét kilátóként szolgál, míg a többi épületrész csupán értelmező kiegészítést kapott. Ez utóbbi jellemző az ezt követően 2006-ig nagyrészt feltárt alsóvár ránk maradt maradványaira is. A kutatásokat e sorok írója irányította, a helyreállítás terveit Móga Sándor építész készítette.

40 I VÁR A VÁROS FELETT - SALGÓ VÁRÁNAK ÉVSZÁZADAI