Feld István: Vár a város felett - Salgó várának évszázadai (Salgótarján, 2016)
Ezt követően ehhez a vízgyűjtőépítményhez épült hozzá magának az alsó- várnak a tényleges külső fala, egy csupán 1 méter vastag, számos támpil- lérrel megtámasztott, északon egy patkóformájú alaprajzot mutató, kiugró toronnyal erősített, délen a csupán csekély maradványaiban ránk maradt, egyszerű külső kapubejáratig futó íves falvonulat. Ezen egyetlen építési periódusból származónak bizonyult, de ugyanakkor néhány helyen többször is javított várfal belső oldalán vastag építési betöltés volt meghatározható, melyből I. Ferdinánd 1528. évi ezüst dénárja került elő. így tehát ha eltekintünk attól az egyértelműen aligha bizonyítható feltevéstől, hogy itt nem az eredeti feltöltésről, hanem csak a fal egyik javításával összefüggő földmunka nyomáról volna szó, az alsóvár jelenlegi külső falának építésére csak a Szapolyai-birtoklás után kerülhetett sor. Ugyanakkor azt nem kell feltétlenül a Ráskaiakhoz kötnünk, mivel az eddigi megfigyelések szerint Ferdinánd hasonló pénzei hosszú évtizedekig használatban voltak a Magyar Királyság területén, s egyetlen pénzérméből amúgy is kockázatos messzemenő következtetéseket levonni. A meglepően kis falvastagság viszont talán épp azzal magyarázható, hogy a vidéket elérő első török támadások után igyekeztek minél gyorsabban védhetővé tenni a hadászati szempontból már mindenképp elavultnak számító erősséget. A legkorszerűbb védőmű azonban a tulajdonképpeni alsóvártól függetlenül a sziklagerinc délkeleti oldala alatt épült meg, egy hatalmas, 14x15 méteres külső méretű, ötszög alaprajzú ágyútorony formájában, melynek csúcsa pontosan a várba felvezető út felé nézett. Az itt tépcsősen ereszkedő sziklapadkákra támaszkodó, néhol a 3 métert is meghaladó vastagságú, belső gerendavázzal erősített falú épület keleti részének betöltése még feltáratlan. Az azonban kevéssé valószínű, hogy egy jövőbeni ásatás érdemi új adatokat szolgáltat majd a torony már hiányzó egykori felső részeiről, ahol valószínűleg több szintben lőréses ágyúállások helyezkedhettek el. Belső tereit vékony fal zárta te a felsővár felé, s egy-egy hasonló falszakasszal kapcsolták össze úgy magával a korai vármaggal, mint az északkeleti vízgyűjtő- épülettel. Az alsóvár falának belső oldalához épületek is csatlakoztak. Ezek közül a keleti, 7x10 méteres, már a várudvar szintje alá mélyülő belső térrel rendelkező építmény - hasonlóan a már említett, észak felé kiugró toronyhoz - egyidősnek bizonyult a várfallal. Nyugati bejáratának küszöbköve ma is eredeti helyén látható. Ugyanakkor az ettől délnyugatra eső, négy helyiségre tagolódó, szabályos téglalap alaprajzú, 5x18 méteres, egykor minden bizonynyal emeletes épületszárny - melynek déli sarkán talán egy külső lépcsőfeljáró maradványai kerültek elő - már egyértelműen egy, a várfal építését követő periódusba volt sorolható. Az utóbbi belső oldalához ekkor itt egy vékonyabb köpenyfalat építettek, mely a földszinten feltételezhető, jellegzetes 26 I VÁR A VÁROS FELETT - SALGÓ VÁRÁNAK ÉVSZÁZADAI
