Feld István: Vár a város felett - Salgó várának évszázadai (Salgótarján, 2016)
vékony téglákból épített dongaboltozatot tarthatta. Utóbbi a hosszfalakkal lehetett párhuzamos, mivel itt a földszinten az udvar felől egyébként nem nyíltak ajtók. Maguk a lakóterek az emeleten lehettek. Az épület omlásrétegéböl viszonylag nagy számban kerültek elő egyszerűbb reneszánsz tagozatú, vörös-sárga homokkőből faragott ajtó- és ablakkeretezések darabjai. Ezek már erősen eltérnek a Jagelló-kor finomabb, klasszikus jellegű faragványaitól, mint amilyeneket a várat birtokló Ráskai-fivérek apja, Balázs Csövárott folytatott építkezéseiből ismerünk, miközben közel állnak azokhoz a somoskői faragványokhoz, köztük egy, a mai Petőfi-kunyhóban kiállított címeres kőhöz, melyeket Losonci István 1552 előtti építkezéseivel hozhatunk kapcsolatba. Ezt az épületet ugyanakkor ma hiába keresi a látogató a várban - csekély, alig 30-50 cm-es magasságú falmaradványai a legutóbbi helyreállítási munkák során visszatemetésre kerültek. Láthatók azonban egy további, a sziklafalhoz támaszkodó kőépület kiegészített maradványai az alsóvár déli részén. Ez egykor a várkaput magába foglaló délnyugat-északkeleti falhoz csatlakozott, s feltehetően az őrség épületeként szolgált. Építésének ideje vonatkozásában nem rendelkezünk konkrét támpontokkal. Anélkül tehát, hogy a különböző részmegfigyelésekkel tovább terhelnénk az olvasó figyelmét, már az eddigiek alapján is megállapíthatjuk, hogy jelenlegi ismereteink korántsem elegendőek annak egyértelmű meghatározásához, mikor és hogyan nyerte el a salgói vár 1550 körüli, általunk feltételezett és rekonstrukciós rajzban is megfogalmazható formáját. A legvalószínűbbnek azonban az tűnik, hogy úgy a felsővár már az előzőekben részletezett teljes kiépítésére, mint az alsóvár első formájának kialakítására csak akkor került sor, amikor a török hódítás okozta sokk hatására a korábbi eredetű hegyi várak egy időre nem csupán lakásként, de katonai szempontból is felértékelődtek birtokosaik számára. Úgy véljük tehát, hogy az alsóvár - az egyszerű külső kaput és a patkó alakú északi tornyot is magába foglaló - kissé hevenyészettnek tűnő külső fala és néhány további építménye - így az említett északi vagy a kapu mellett emelt épület - még a Ráskai-család másfél évtizedes birtoklásához köthető. Azt azonban semmiképp sem tartjuk valószínűnek, hogy az új ciszternát magába foglaló „kútház" egy önálló építési periódus emléke lenne, a falcsatlakozások véleményünk szerint csupán az építési munka logikus sorrendjéből adódtak. Ugyanakkor az ötszögű ágyútorony emelése már egy teljesen más szemléletet és építészeti minőséget tükröz. Bár ma még biztosat nem állíthatunk az itáliai eredetű bástyás hadiépítészet elterjedését megelőző DORNYAY BÉLA MÚZEUM I 27