Shah Gabriella - Balogh Zoltán (szerk.): Üvegváros (Salgótarján, 2016)
Az üveggyűjtemény kialakulása
24 ÜVEGVÁROS rendeléseket lehetőleg Salgótarjánba koncentrálni. Az Ajkai üveggyár présformáit már Salgótarjánba szállították, a Tokodi Üveggyár a közeljövőben küldi el a présformákat." Tanulmányi raktárunkban 8-10 literes znaimi ubor- kás-, különféle befőttes- mustáros-, halasüvegek (Warhanek ruszlisüveg), Record patentzáras befőt- tesüveg, ecet-olajtartó üvegek jelzik a Salgótarjáni Üveggyár Rt. első időszakából, az 1930-40-es évekből származó háztartási félautomata és kézi gyártású üvegeket. A présüvegáru egyre inkább bevonult a hazai lakáskultúrába és a háztartások nélkülözhetetlen használati eszközei, díszei lettek a tortatálak, gyümölcstálak, a háziasszonyok munkáját segítő citromprések, almareszelők, a vaj- és sajttartók, sótartók. A tortatálak belföldi tömeges előállítása már az 1945 utáni időszakra esett, amikor már a mezőgazdasági lakosság is nagyobb méretekben vásárolt üveget, pl. a lakodalmi torták szállítására. Az 1950-es évektől a háztartásokból nem hiányoztak a fúvott vizeskancsók, a préselt tálcák, a vizes- és kávéspoharak, sószórók, citromprések és almareszelők, a szobák díszeivé váltak a különböző méretű floráriumok, Chicago-vázák. A dohányzóasztalokra préselt különböző mértani formájú (pl. a szögletes Chicago) hamutálak kerültek. Érdekes darabja a gyűjteménynek egy üveg nyújtófa, amelyet a hagyományos fa nyújtófa kiváltására gyártottak kelt tésztákhoz. A napközik, kollégiumok, menzák jellegzetes vizes, teás üvegedénye volt az ún. „Edison-korsó". Üvegálmok Az üveg „anyagát tudós technológusok, formáit üvegben érző és gondolkodó művésztervezők hozzák létre s a hutákban, a metsző- és festőműhelyekben ügyes, gyakorlott mesterkezek formálják, díszítik. Az üvegművészet a technikai tudás, az alkotó gondolat, a mesteri gyakorlat eredménye." Tasnádiné Marik Klárának az 1966. évi székesfehérvári Mai magyar üvegek kiállítás-katalógusában megfogalmazott gondolatai érvényesek a kortárs üvegművészetre is. A palackgyártás kezdetétől a finomüveggyártás megindulásáig az üvegfúvómesterek és a ballonfúvók kivitelezték a megrendelő által kért ásványvizes, sörös-, boros-, likőrös- gyógyszeres és vegyszeres palackokat, ballonokat. Legtöbbször a formákat is a cégek bocsátották a gyár rendelkezésére. Az 1930-as évektől vezetett mintakönyvek szerint a méretarányos rajzokat már az üvegtervezök és a műszaki rajzolók készítették. 1945 előtt, de még utána is meghatározó maradt a kész minta utáni tervezés. A megrendelő kész formával, néha kész tervvel vagy termékkel kereste meg a gyárat. Éppen ezért az üvegtervezők alig tudtak egyedi formákat, terveket készíteni. A megrendelő kívánsága szent volt, elképzelései alapján dolgoztak ki többféle variációt, amelyekből kiválasztotta, ami neki tetszik. A tervező feladata a megrendelő által A lakótelepi életforma tárgykultúrájának kialakítására szolgált a Házgyári Konyha Program (1972-1975). A konyhai üvegkollekció legjellegzetesebb darabjait, a Kovács Júlia tervezte préselt nátronüvegből készített almareszelőt és citromfacsarót először az 1975. évi BNV Otthon kiállításán mutatták be. A termékek sorozatgyártása egyes források szerint Salgótarjánban, mások szerint Nagykanizsán folyt. Az 1976-os őszi BNV-n már jelen volt a házgyári program keretében megvalósított 45 db-os konyhai üvegkollekció. A házgyári termékcsalád egy része már kapható volt az üzletekben, a kiegészítő üvegáruk sorozatgyártása folyamatban volt. A háztartásokban nélkülözhetetlen volt a világítási üveg. A gyár az 1910-es évek eleje óta gyártott különféle petróleumlámpákat, lámpabúrákat. Az 1930-as évektől a 2000-es évek elejéig a gyár egyik jellemző gyártási profilja maradt a világítótestek előállítása. Az 1930-40-es években a polgári lakások díszei között ott találjuk a festett, többkarú csillárokat és a képzett szakmunkásréteg háziasszonyai is alapvetőnek tartották beszerzését. A szocialista korszak 1960-as éveiben többnyire rokoni kalákamunkában épült családi kockaházaiban, később a panelházak szobáiban a mennyezeti világítást a 3-4 karú festett, virágmintás csillárok szolgáltatták. A konyhák, előszobák világítását pedig a gyár KIKO félautomata termékei biztosították. kigondolt forma kidolgozása, ami árban megfelelő. Főleg az exportnál, de pl. a hazai vendéglátóiparnak tervezett üvegnél az esztétikum mellett a használhatóságra is ügyelni kellett. A Salgótarjáni Üveggyár az 1930-as években elsőként alkalmazott Magyarországon tervezőművészt. A magyar üvegipar első tervező iparművésze Mánczos József (1906 -1985) 1927-ben végzett az Iparművészeti Iskolában Kaesz Gyula osztályában mint bútortervező. Miután szakterületén nem tudott elhelyezkedni, az 1930-as évek elején elfogadta a Salgótarjáni Üveggyár meghívását, amely ekkor exportrendelésekre törekedve művésztervezöket alkalmazott. Az üzem akkortájt kezdett áttérni a közönséges zöld palackok gyártásáról a színes - már többé-kevésbé művészinek tekinthető - üvegek előállítására. (Ezt megelőzően próbálkozott üvegfestészettel, de 1928-29-ben már salgótarjáni lakos volt, és a szakmájában dolgozni nem tudó fiatalság keserű kenyerét ette: előbb ideiglenes napidíjas volt Salgótarján város polgármesteri hivatalánál, majd ideiglenes tisztviselőként dolgozott a Budapest- Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntő Részvény-Társulat alkalmazásában). A magyar üvegipar első tervező iparművésze közel 40 éven át, 1967. évi nyugdíjazásáig volt a Salgótarjáni Öblösüveggyár vezető tervezője.