Shah Gabriella - Balogh Zoltán (szerk.): Üvegváros (Salgótarján, 2016)
A salgótarjáni öblösüveggyártás története
14 ÜVEGVÁROS A termelés növekedése, az export fokozása mellett a gazdaságosság visszaesése (1981-1988) 1980-ban Kazinczi Gyula (1969-1980 között főmérnök) lett a gyár igazgatója, aki 2001-ig töltötte be vezetői pozícióját. A VI. ötéves terv időszakának feladata a termelési költségek emelkedésével szemben a hatékonyság növelése volt. A kézi gyártás mennyiségi és minőségi növelése, a félautomata termékek importkiváltó szerepe, az automaták technikai színvonalnövelése mellett a feldolgozói kapacitás bővítése került fókuszba. A termékszerkezet folyamatos korszerűsítésének a magas hozzáadott értéket tartalmazó, feldolgozott termékek gyártását kellett szolgálnia. A gyár termékszerkezetének átalakulását jól szemlélteti a több mint 3 ezer árut tartalmazó, 1982-ben összeállított csoportosítás: fehér palack, pisztóni és savballon, idényüvegáru. Háztartási sajtolt fehér és színes üvegek, vendéglátóipari termékek. Fúvott háztartási kristálytermékek, vendéglátóipari üvegek. Gyógy- vegyszeres és kölnisüvegek, labor- és egészségügyi áruk. Natúr, színezett, festett villanyvilágítási termékek. Minőségi fúvott fehér sima üvegek, minőségi színes termékek. Feldolgozott üvegtermékek között minőségi csiszolt festett üvegáruk. (A két termékcsoportból az áruféleségek száma meghaladta az 1600-at, ezek képezték az export többségét). Díszmű, egyedi megrendelésű áruk. 1982-1983-ban korszerű termelő- és feldolgozó- üzemmé alakult az „F" kád hutája. Teljes körű műszerezés valósult meg, új hűtőszalagot telepítettek. Ballongyártó automatát, miniszájperem-csiszolót, valamint Walter-préseket helyeztek üzembe. Üvegcentrifuga, valamint eszterga- és marógépek, több kisgép, műszer került beszerzésre. A tervidőszak évenkénti tervteljesítésének vizsgálatából kitűnik, hogy a termelési érték, az export növekedése ellenére romlott az eredményesség. A termékek piaci áraiba az energia- és alapanyagárnövekedést nem tudták teljes körűen beépíteni. A beruházások csökkenő lehetőségei gyengítették a hatékonyság emelkedését. Nőtt a veszteséggel járó kis szériás termékelőállítás, az alacsony bérek miatt romlott a szakmai színvonal. A nagyvállalat prioritásai közé nem tartozott a gyár szükség szerinti fejlesztése a termelési értékben mért magas export- és nyereségarány ellenére. 1985-ben felmerült az önálló vállalattá válás gondolata (a parádi, ajkai példa követése), de az Üvegipari Művek vezetése a kezdeményezést lehetetlenné tette. AVII. ötéves terv során célként jelölték meg a tőkés export növelését, a hazai piachoz történő rugalmas alkalmazkodást, a termelés területén a „jó áru"-ki- hozatal emelését, a kapacitások jobb kihasználását, a termékszerkezet korszerűsítését. A beruházások a szinten tartás mellett a háztartási és világítástechnikai termékek, a csomagolástechnika fejlesztését szolgálták. Javítani kellett az anyag- és energiagazdálkodást, növelni a szakképzettségi színvonalat, a feldolgozásban több szakmával rendelkezők számát. 1986-1988 között nem sikerült a kívánt fejlődési pályára visszaállni. Az évtized végére veszteségessé vált a tevékenység.
