Shah Gabriella - Balogh Zoltán (szerk.): Üvegváros (Salgótarján, 2016)
A salgótarjáni öblösüveggyártás története
DORNYAY BÉLA MÚZEUM / SALGÓTARJÁN 15 Önállóvá válás, a termelés beszüntetése (1988-2009) Az öblösüveggyár 1988. december 15-i zárással 568 174 ezer Ft vagyonnal, a szükséges importkeret 1/3- ával, a forgóeszközei jelentős csökkentésével lépett ki a nagyvállalatból. A nyolcvanas évtized végén egy megbízott külső szakértőcsoport megerősítette, hogy a gyár fejlesztése már az 1970-es évek első harmadát követően visszafogottá vált, elmaradt a műszaki színvonal. Az elemzés rámutatott a termelés szervezésének hiányosságaira, a képzett vezető- és szakmun- káslétszám-hiányra, az alacsony bérszínvonalra, a korszerű döntési szintek és önelszámoló egységek lassú kialakítására. A vállalat többségi tulajdonosa 1991-1998 között az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. volt. 1992- től ST. Glass Üblösüveggyártó és Forgalmazó Rt. néven folytatta tevékenységét. A gazdálkodási körülmények stabilizálásának sikertelensége miatt év végére csődbe jutott. Az elrendelt eljárás lefolytatása sikerrel járt. A többletexport reménye, a belföldi kereslet növekedése, a meglévő szakmai színvonal, a racionalizált üzleti terv reményt keltő volt. Csak 2001-2002-ben - a többségi tulajdonos Magyar Befektetési és Vagyonkezelő Rt. támogatásával, a HYFERP pályázati forrással - sikerült fejlesztési pénzeszközhöz jutni. Üzembe helyeztek három, napi szinten 10-12 tonna olvadékot előállító kád-, valamint három fazekas kemencét. Két kemencére telepítve kialakult hét automata gyártósor (egy kehely-, három vékony falú pohár, három préssor) energiatakarékos feszültségmentesítő berendezésekkel. Biztatónak tűnt az újabb automatagép-be- szerzés. Nagy változáson ment át a termékstruktúra. A gyár iparművészei, műszaki szakemberei exportképes, egyedi és sorozatgyártású termékstruktúrát alakítottak ki. A beruházások azonban nem hozták meg a kívánt eredményt. A gyártörténet előző évtizedei szerint a nagy fejlesztéseket mindig fellendülés követte. A műszaki és piaci feltételek adottak voltak. A cég pénzügyi stabilitását nem sikerült helyreállítani. 2006-ban ismét megindult a felszámolási eljárás. A gyár agóniáját többszöri tulajdonosváltás kísérte, majd 2009 novemberében végleg leállt. 2012-ben megkezdődött az üzemi épületek bontása. 2012 év végétől újra reménykedhetünk az öblös- üveggyártás salgótarjáni talpra állásában. Az egykori Üveggyapot Rt. üzemének területén elkezdte működését a Tarján Glass Kft. A vállalkozás kiváló tervezésű, magas minőségű kézi gyártású termelést valósít meg. A megrendeléseket, az iparművészek terveit megvalósító termelési technológiák, szakemberek Üvegformázás A melegalakitás leggyakoribb technológiája a fúvás és a préselés. A fúvás kezdetben pipával (csövei), kizárólag szájjal történt, megfelelő kézügyességgel. A préselést (más néven sajtolást) elsőként kézi erővel végezték. A 20. században széles körűen megvalósult a félautomata és automata eljárású gépi gyártás. Létrejött a centrifugális erő igénybevételével történő előállítás. A minőségi kézi gyártás sokoldalúan képzett szakembereket igényelt. A két világháború közötti időszakban külföldről biztosították a kvalifikált üvegfúvókat (német, cseh, szlovák, román, lengyel területről). 1937-től vált hangsúlyosabbá a magyar fiatalok képzése. 1969-ig döntően a brigádon belül folyt a segédek, mesterek kiképzése. Ezt követően tankemencén, a szakmunkásintézet keretein belül biztosították az utánpótlást. Évtizedeken keresztül a kézi gyártás szervezői, szakmai irányítói a „hutamesterek" voltak. Űk ismerték a termékek készítésének technológiáit. Az exportképes salgótarjáni termelés alapjait az 1930-as évek elején Gross Jenő rakta le. A budapesti központban dolgozó apja, Gross Albert külföldről behozott igényes mintadarabjai szerint kialakította azok előállításának feltételeit. Megszervezte a brigádmunkát, foyamatosan képezte a mestereket, segédeket. Méltó utódja volt id. Gritz Viktor, aki mesterként dolgozva sajátította el a szakmai ismereteket, az 1950-1960-as években a fazekas kemencéken kitűnő képességű brigádokat szervezett. Azl930-1940-es években kiváló kehelyszárhúzóként, talpkészítőként, palack- és korsókészítöként dolgozott Dembrovszky Ferenc, Fillinger Gusztáv, Alics János, Bauer Gusztáv. Az 1950-1960-as időszakban kiemelkedő, sokoldalú mester lett: Schrenk Ferenc, Somogyi József, Horváth Gusztáv, Schink József, id. Csanádi András, Dembrovszky József, Gibella József, id. Sarló Béla, Godó István és Gyula, Jandala Alajos, Pförtner József, Jecsmenik István, Tagiéber Ferenc. Az 1970-1980-as években újabb nagy tudású korosztály vált mesterré: Batta Géza, ifj. Csanádi András, Budveszel Gyula, Szenes Károly, Kakuk Zoltán,
