K. Peak Ildikó et al.: Salgótarjánról diákoknak (Salgótarján, 2014)
A modernizálódó Salgótarján
Az 1966-ban átadott Bolyai János Gimnázium az olvasóköröknek a felszámolásával keletkezett űrt a „népi demokráciáinak megfelelő klubélet" megteremtésével szándékoztak megoldani. 1960 őszén ennek a célnak a jegyében nyitották meg Salgótarjánban a Bányász Kultúrotthonban a Nógrádi Szénbányászati Tröszt műszaki klubját, amely egyben a Bányászati és Kohászati Egyesület Nógrádi Csoportjának otthona lett. A volt bányakaszinó a nógrádi bányászat felszámolásáig bányász kultúrotthonként üzemelt. Mint ahogyan régi kulturális igény ellátására hozták létre 1949-ben a Körzeti Könyvtárat, a későbbi Balassi Bálint Megyei Könyvtárat. Nógrád megye Írott története emlékei kutatását tette lehetővé az 1960-as évek végén létrehozott önálló Nógrád Megyei Levéltár, amely a volt megyei kórház egyik épületében kapott elhelyezést. A kulturális értékek elsajátítása terén a város múltjával való szembenézést, születésének alappillérét, a szénbányászat fejlődésének bemutatását tette lehetővé a városi múzeum és a Földalatti Bányamúzeum megalapítása. 1965-ben nyílt meg Salgótarjánban hazánk első földalatti szénbányászati múzeuma. A múzeumot a salgótarjáni központi bányamentő állomás gyakorló tárójában, a hajdani József lejtősakna (1937-1951) még épségben lévő vágatrendszerében DORNYAY BÉLA MÚZEUM I 35
