Balázs János: Versek - vallomások - látomások (Salgótarján, 2008)
Füstölgések
Előttem tarka rongyhalom: összevissza fonhatom a téli öltözéket: a zöldet, a kéket, a feketét, a sárgát. Fehéret majd a tél ád, tartósat, keményet: tavaszig elég lesz koptatni, elnyűni, azután már nekem annyi lesz a gondom: követ fejteni a hegyen, s vályogot vetni a dombon. Vizet hoz a folydogáló patak, ha kiszárad majd a felhő, amikor rám szakad. Akármi történik: az lesz a nagy öröm, éltetve lelket, szívet, ha az időt megölöm, amiért megöregített. Égek, füstölgők, mint a begyulladt ördög: dörgök, morgok, mint aki fullasztó, fekete kormot evett és jóllakott, s engedi hasára sütni a napot. Elalszok, horkolok: szépeket álmodni nem is rossz dolog. Az álmok nem egyformák, mint ahogy a várak, börtönök tornyát se egy alakúra építették: és magasra rakták. Az én álmaim füstölgők, torzak: én látom őket, de ha más nézi, beleborzad. 73
