Balázs János: Versek - vallomások - látomások (Salgótarján, 2008)
Füstölgések
FÜSTÖLGÉS, 1973. január Füstölgő élet, emberi csodák, éltető remények, romboló vágy. Szaggatott erkölcs, mámor és közöny, folytonos hiány, rövidke öröm. Halakat látok, madarak szállnak: az élet soha meg nem állhat. Gilisztát, gyíkot sodor a szél, mérges a kígyó, de mégis fél. A világ sötétsége: önmagunk árnyéka; múlandó kezdet, változó béka. Nevet a világ, gyűlöl az élet; rémít a tudat, nyüszítő végzet, repeszt a tudat csúszósán bután: majd mi lesz ezután? Van élet-hűség, sorsomban tűz ég; bűnömnek törvényes nyűgét hurcolva koloncolom. Borzad a hátam, szórom az átkot; sokféle ág - bog rabságba szorít: nem teher mégse, mert benne égve erjed a hitem, s szellemem tövéből fakad cselekvésem, pedig nem is vésem, csak kenem, fenem: a bárgyút, a lopottat, melyet az ecsetem a világba lobogtat, ami se halott, se eleven. Sokan kihaltak innen, többen elmentek: vígan, szomorún, ahogy vitte őket a batyu, az út, a rejtett könnyezés, benne a boldogulást vakon keresés. 74
