Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Prakfalvi Endre: Szemelvények Salgótarján építészetének történetéből
Értékek és Konfliktusok mánybázisa szocialista realista építészetünknek... [mert] haladó, nemzeti és ezért népi...” - fogalmazott Kardos György bevezető előadásában.25 Az ötéves terv első évében még a modern építészet jellegzetességeit hordozó típuslakóházakat emeltek, Salgótarjánban is. Egyik bevált példája volt az un. Nagybivaly szintén a Vásártér térségében; három emeletes, ötszekciós, ötlépcsőházas, 4 fogatú, azaz emeletenként 4 lakásos elrendezésben. Épült a városban (is), a háromlépcsőházas, a szakzsargonban Kisbivalynak nevezett változata.26 A kiszélesedő Zagyvavölgy, a Vásártér, a megyetanács térsége volt az a terület, ahol a szocreál városrendezési metodikájának bemutatására nyílt leginkább lehetőség. A Szovjetunióból hazatért Perényi Imre a megtapasztalt ideológia és gyakorlat talaján a szocialista város ideális lakóterületét hierarchikus rendbe állította. Az új szellem értelmében a lakótelek többé nem magántulajdon és nem spekuláció tárgya - amiben is kifejeződik a szocialista városnak a csődbe jutott kapitalista várossal szembeni fölénye. Ezeken a telkeken állnak az úthálózat osztotta lakótömbök tervszerűen felépített, konfigurációkba szerkesztett alakzatai. Belőlük épül a tágas, levegős, napfényes lakókörzet vagy szomszédsági egység - tulajdonképpen iskolakörzet, hiszen alapvető szervező eleme a gyermeknevelés legfontosabb intézménye: az általános iskola (bölcsőde, óvoda). A lakókörzetek egy centrum köré épülve képezik a lakónegyedet és ezek összessége adja ki a város lakóterületét. A város sík- és térmértani kompozíciója pedig szimbolikus módon juttatja kifejezésre az önmagát történelmi nóvumként definiáló társadalom építészeti legitimációját.27 A vásártér térfalát, ugyan aszimmetrikus módon, de cour d'honneuros jelleggel képezik a típus szocreál épületek. A terület hiány következtében a két keretes beépítésű egység (a későbbi beépítéssel) meglehetősen zsúfoltra sikeredett.28 Az új városközpont kialakítása az 1951. évi általános rendezési terv elkészítéséig megy vissza.29 A tervszinten megfogható első épület a kultúrház, Ivánka András munkája; „nagyskálájú formatudással, fölényes térszemlélettel megoldott ínyenc részletképzésű épület”. 25 A MÉSZ első országos kongresszusa. Bp. 1952. pp. 32.,33. 26 Szende László: Az ötéves terv első évének lakástermelése. ÉÉ 1951/4. pp. 197-221. (Itt adatokat találunk Nagybátony építészetére vonatkozólag is.) 27 Perényi Imre: a szocialista városépítés. Várostervezésünk néhány kérdése. Bp. 1952. Prakfalvi Endre: Borbíró Virgü és az 1953-as Budapesti városépítészeti vita. In: Limes 2004. 1. Diktatúra és művészet 1. (Szerk: Zeidler Miklós) pp. 77-86. (irodalommal). A téma építészetikonológia alapú kifejtését lásd, P.E.: A „Rákosi-bástya”. Egy meg nem valósult építészeti mű Salgótarjánban. In: A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. k. 1988.pp.381-406. A megkezdett építmény pontos helyzetét lásd: M=l:500-as térképszelvény, 1952.IV.21. Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. iratai. B. 134. Ré 66. MGSZ Adattár SL - Prakfalvi Péter szívességébőL 28 Jó fotó a helyszínről, in: Hild-érmes városok. Salgótarján. Szerző és szerkesztő Praznovszky Mihály. Bp. 1993. p.66. Györffy Dezső: Salgótarján, ahogy én látom. SL 2001.p.91. A módosított beépítés Maróthy Győző munkája, 1954. február. Magyar Országos Levéltár (MÓL) XXVI-D-8-f. 34. doboz 29 Szvircsek 1990. id.mű.p.181. Györffy 2001.id.mű.p.31. 83
