Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Prakfalvi Endre: Szemelvények Salgótarján építészetének történetéből
Értékek és Konfliktusok Az elhelyezés is figyelemre méltó, a Rákóczi út - Pécskő utca sarkára került, azaz ekkor még nem egy reprezentatív főtér elemeként jelent volna meg.30 Az időszakban az ún. szocialista új városokban a centrumot hasonló elvek alakították: az üzemeket összekötő felvonulási útvonalra merőlegesen kialakított, alapvetően vegetáció mentes térség három oldalát középületek zárják: pártház, kultúrház, tanácsház - ez utóbbi gyakran vertikális hangsúlyt kap toronyszerű képzéssel.31 Az első városközpont tervezet adaptálta az Ivánka-féle művelődési házat; kilencven fokkal elforgatva a vasútállomás tengelyébe állítva a főtér központi elemét képezve, a mai helyzetnek megfelelően.32 A Szabad Nép 1954. december 30-án adta közre N.Sz. Hruscsov azon beszédét, melyben nem ideológiai, hanem költségérzékenységi alapon számolt le a szocreál stílusával, formavilágával: túl költséges volt, nem oldotta meg az égető lakáshiány problematikáját és szabad utat kapott az előregyártás, a panel technológia. A szocreál, 1955-től szocrel-lé szelídült.33 A városközpont 1955. évi tervezetének jellegzetességeit Gyárfás Iván a VÁTI igazgatója34 az alábbiakban foglalta össze: „A terepadottságok miatt szűkös beépíthető területhez a tervező merész kézzel nyúlt. A szűk völgy miatt kettős városcentrumot létesít: az egyiket a megyei tanácsháznál túnyomórészt közigazgatási funkcióval, a másikat a pályaudvar körül kulturális és üzleti jelleggel. A kettőt helyesen kapcsolja össze a fél távolságban kialakított forgalmi csomópont, amely a tervezett 21-es útról a városba való közlekedést is kedvezővé teszi. A szűk terepen a városias »Fő utca« karakterét megtartotta. A sűrű telepítés igénye is a többemeletes, zártsorú építést követelte meg. Bár a formailag túlhosszú , többször megtört épületelemek a vásártérnél, felvonulási térnél nem mindig optimálisak, az 1949-50-ben épült típusokat jól keretezik. Helyesen lazítja a tervező a dombok felé a beépítést, különösen a magasházas [Pécskő utca] alternatívában. Jól követi a rétegvonalakat és szerencsésen tájol. Helyes arányban használja fel a forgalmilag jól meghatározott tömbökön belül a kötöttebb sarkos és a lazább sávos (fésűs) szabadon álló beépítési módokat. Vigyáz a meglévő műemléki értékekre (Jankovich kúria, templomok).35 Figyelemre méltó, hogy a kultúrház egyik verzióban sem a vasútállomás tengelyébe került, valamint a zsinagóga könyvtárként való megtartása. A levéltári források szerint Salgótarján általános rendezési terve 1950. VII. 21-én készült el a Városépítési Tervező Iroda NV égisze alatt. A városi tanács végrehajtó bizottsága 1951. IX. 4-én tárgyalta meg a tervezetet. A pártbizottság titkára Kudela József leszögezte: „A szocialista város kialakítását, a városias jelleget veszélyeztetné, ha a Pécskő utcától a Városháza közig terjedő területet meghagynánk. Ezek áttervezése feltétlenül szükséges.”36 30 MÉpm 1954/1-2. pp. 52. 54. Építészet és tervezés...(1992) idmű. p.37. 31 Paradigmatikus Sztálinváros. Építészet és tervezés... (1992,1996) idmű pp.9-13, 10-16 és passim. Pl. Kazincbarcika, MÉpm 1954/3.pp. 63-71. 32 MÉpm 1955/3-5.p.91. Tervezők: Maróthi Győző - Itanczay Nándor (VÁTI). 33 Prakfalvi Endre: Szocreál Bp.1999. 56.skk. 34 A magyar tervezőirodák története (Főszerk.: Schéry Gábor) Bp.2001.pp.395-404. 35 MÉpm 1956/3. p.70. Tervezők: Maróthy Győző, Kővári Lajos, Bérei Sándor, (két alternatíva) 36 MÓL XXXVI-D-8-f. 34. doboz. Jkv.p.3. 84
