Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Kovács Anna: Tükörben a hatvanas évek szépirodalma, avagy az a bizonyos kígyó
Értékek és Konfliktusok A megválasztott helyszín már önmagában erőteljesen provokatív tartalmú: bírósági tárgyalóteremben vagyunk. A szereplők az 1950-es évek jellegzetes, köznapi figurái, ugyanakkor a második világháborút követő magyar történelemi korszak tipikus képviselői, látszólag jól elrendezett, átlátható viszonyrendszerben:- Egymással szembeállítva: bírák - tanúk, felperes - alperes és ügyvédjeik.- A bírósági kiszolgáló személyzet, a mindent megmorgó Kapcsulik, a hivatalsegéd és a szótlan Lili, a bírósági írnok.- A karácsonyfadísz-árus, akinek nemcsak megjelenése idézi fel Madách Tragédiájának londoni színét, de hasonló dramaturgiai funkciót is kap, az első és utolsó jelenetben tűnik fel, gyertyát vagy csillagszórót kínál, bánatot, vagy örömöt idéz.- A tömeg: a nagyszámú hallgatóság, közöttük nyugatnémet és francia újságírók, akik élénk érdeklődést tanúsítanak. S ez utóbbi tény már önmagában is kétségessé teszi, hogy a per tárgya valójában tényleg egy házasság megköttetésének megállapítása, azaz Tóth Gyula, felperes feleségül vette-e 1944 karácsonyán Poznanban az alperest, Veszelovszki Margarétát. Az eseményeket a tárgyalás hivatalos menetére felfűzve követhetjük végig, a tárgyalóterem berendezésén, a bírák bevonulásán, a tanúk meghallgatásán át a kilencedik jelenetig, amelyben ítélet nem születik, a tárgyalást elnapolják. Az első jelenetben Kapcsulik hivatalsegéd a nagy érdeklődésre való tekintettel padokat, székeket hord be. „Nagyobb felhajtást csinálnak, mint egy akasztásnak” - mondja. Ez az első baljós hangulatú mondat, mely elhangzik, visszhangzik a bírósági tárgyalóteremben, és felidézi a kor nyomasztó hangulatát. A terembe érkező bírók közül Bujáki kívánja az alaphangot megadni, hangulata örömteli, bizakodó, de vajon mennyire őszinte? „A rácsnélküli ablak jelkép - örömködik Bujáki. - Nem bűnözők felett ítélkezünk, hanem vihardúlt lelkeket kalauzolunk nyugalmas öbölbe. Nagyon örülök, hogy mi tartjuk a forradalom...” itt bírótársa, Hegedűs sürgősen kijavítja: „Ellenforradalom...” Bujáid rendületlenül folytatja: „Az ellenforradalom óta az első tárgyalást. Végre kitekerjük a nyakát ennek a kígyónak.” Hegedűs a tapasztaltabb, idősebb, rutinosabb bírósági róka, jobb keze begipszelve, nagyon elfoglalt, hisz egy másik fontos „ügyön” is dolgozik: „Az ellenforradalom maradványait számoljuk fel - mondja. - A kezemet sem tudom mozgatni.” Vajon finom irónia, vagy maró gúny a szerző részéről, hogy Hegedűs jobb karjára gipszet adott? Még ugyanebben a jelenetben Bujáki bíró ismét elköveti a fenti szóbotlást, elszólást (Hegedűs megint kijavítja), ekkor azonban gyors kompromisszumot köt önmagával, kibúvót talál és ajánl: „nevezzük egyöntetűen eseményeknek. Ez felel meg legjobban a bírói objektivitásnak. Tehát: az események óta mi tartjuk az első tárgyalást...” „Az elsőt?” - állítja meg kérdésével ifjú kollégája, Godó, és ez a rövid kérdő mondat döbbenetes erővel hat. „Polgári peres ügyben ez lesz az első” - jön rá a válasz. Godó ifjú, szerelmes, naiv, álmodozó ember, akinek elvei vannak, és ez az első komoly bírósági ügye. Valójában ő a darab főszereplője, az események vesztese. Szerelmes, nősülni készül, és a tárgyalás során az alperesben kénytelen felismerni szerelmét, akiről kiderül, hogy hazug, álnok, becsapta, elárulta, és aki a darab végén - egy német újságíró karján külföldre távozik - fa94
