Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Kovács Anna: Tükörben a hatvanas évek szépirodalma, avagy az a bizonyos kígyó
Értékek és Konfliktusok képnél hagyja. Godónak komoly erkölcsi elvei vannak, hisz amikor az alperesben felismeri szerelmét, elfogultság, összeférhetetlenség miatt felmentését, a tárgyalás elnapolását kéri. „Ha nem tartjuk meg - érvel a tapasztaltabb bírótárs - megmarad a tengeri kígyó nyaka.” Godó megrendültén kérdezi: „Azt kívánjátok tőlem, hogy már a kezdet kezdetén feladjam az elveimet?” „A világ azt akarja, hogy megcsaljuk, tehát csaljuk meg.” - szól a látszólag logikus érvelés, de vajon igaz is? A tárgyalás egy megtört, erkölcsi elveit feladó emberrel, Godóval folytatódik tovább, és a bizonyítási eljárás során bebizonyosodni látszik a fenti tétel igazsága. Mindenki más, mint aminek látszik, mindenki álságos, csaló, hazug. S vajon ki tudhatja, hogy ki a hamis, vagy ki az áruló? Vajon igazat állít-e biztosan Tóth Gyula felperes, akadémikus, kutató, intézeti igazgató azzal, hogy a nőt, akivel 12 éve házasságban él, gyermekei anyját, soha nem vette feleségül? S most valóban nem a Józsefvárosi lebujbán dolgozó nagy szájú pénztárosnőtől kíván megszabadulni, hanem az „igazsághoz” ragaszkodik? „Olyan időben éltünk, hogy az igazság burokba szorult, mint az embrió. Elérkezett az idő és világra kívánkozik. A kor erőszakosan nehezedik ránk. Akkor titokra ösztönzött, most az igazságot szorítja ki belőlünk. Önökből és az asszonybőrbe búj kaméleonból is.” És kicsoda valójában ez az asszonybőrbe bújt kaméleon, Veszelovszki Margaréta - Ludmilla - Rita? Áldozat vagy kalandor, ágyas vagy feleség, egy szeretetre éhes nő vagy egy számító bestia? És ki valójában Tóth Gyula, akiről felesége azt vallja, hogy fasiszta tiszt volt és ártatlan gyerekeket gyilkolt. De jöjjenek, és jönnek is sorba a tanúk: Hantos Benjámin tanú, 35 éves, budapesti születésű borbély és fodrász kisiparos. Tóth hadapród úr hajdani csicskása volt, befolyásolható kisember, aki sokat nem tud az igazságról, hisz Poznanban, a múzeum udvarán a latrinán ülve, amikor a bomba telibe találta az épületet, légnyomást kapott. Kovács Mihály tanú, 35 éves, sátoraljai születésű, jelenleg gyári segédmunkás, Szombathelyen lakik, és az útiköltsége miatt aggódik. Dühös, mert azt hiszi, hogy megint az apja hajdani malma miatt idézték be. Ellenséges Tóthtal, aki már a katonaságnál a szemébe mondta, hogy ő osztályidegen. Vallomása szerint Tóth a háború idején német bérenc volt, és „kommunista is csak akkor lett már, amikor bebizonyosodott róla, hogy nincs csodafegyver.” Várszegi Tihamér tanú, 35 éves színművész, budapesti lakos, a szolnoki Szigligeti színház tagja. Az ő történetében Tóth Gyula volt annak a szervezkedésnek a vezetője Poznanban, aki az orosz csapatokhoz való áttörést megszervezte. Novák Sándor tanú, 35 éves hajóskapitány, gönyüi lakos, volt szovjet összekötő, Tóth bajtársa és elvtársa volt, vallomása szerint Tóth a fegyveres felkelés vezére volt, amit a felesége árult el, akivel szemben teljesen elvakult és elfogult. A tanúk történeteiből olyan történelmi események idéződnek fel, amelyeket a szerző, Lakos György személyesen is megélt, kibontakoznak bonyolult, ellentmondásos emberi viszonyrendszerek, amelyekben minden szereplőnek megvan a maga saját igazsága. A tanúk vallomásaiból azonban nem derül ki az egyértelmű igazság, sem az, hogy mi történt a századdal Poznanban, sem az hogy megköttetett-e valójában Tóth házassága. A tanúvallomások során egy dolog került csupán napvilágra, hogy az alperes az ifjú 95
