Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Kovács Anna: Tükörben a hatvanas évek szépirodalma, avagy az a bizonyos kígyó
Értékek és Konfliktusok TÜKÖRBEN A HATVANAS ÉVEK SZÉPIRODALMA, AVAGY AZ A BIZONYOS KÍGYÓ KOVÁCS ANNA „...a színjáték... föladata most és eleitől fogva az voh és az marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek, hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát. ” (Shakespeare) Előadásom nem csupán jól hangzó mottóként, súlyt adó érvként idézi fel a Shakes- peare-i gondolatot. A konferencia tárgyául választott évtized kulturális életének helyi (megyei, városi) folyamatait egy másik, a történettudományi, helytörténeti megközelítéstől speciálisan eltérő, sajátos tükörben vesszük szemügyre. A korszak érték- és konfliktusrendszerét a művészetek erejével, nem véletlenszerűen kiválasztott, az adott években, az adott helyszínen megjelenő drámai művekben kívánjuk felidézni és megvilágítani. Úgy véljük, éppen lényegéből adódóan a dráma lehet az a műfaj, amelyben a korszak kínálta konfliktusrendszer és emberi értékrend leginkább, legegyértelműbben tetten érhető és bemutatható. A megközelítés alapvetően irodalomszociológiai tartalomelemzés, amely nem nélkülöz bizonyos esztétikai szempontrendszert sem. Az előadás tárgya nem a korabeli irodalmi életre koncentrál, arra, hogy kik alkottak, honnan jöttek, milyen fórumok indultak, éltek, milyen irányzatok, áramlatok uralkodtak; milyen ideológiai irányítás, kultúrpolitika alatt, viták tüzében alakult, fejlődött az irodalom - noha lokalizálva is igen izgalmas, érdekes, vizsgálatra érdemes kérdéskör lehet ez -, hanem magára az irodalmi műre, a kiválasztott (fellelt) drámai alkotásokra. Vázlatosan, emlékeztető visszanézéssel idézzük fel a korabeli irodalmi életre vonatkozó legfontosabb megállapításokat. (Pomogáts Béla, Németh G. Béla). Összegző minősítés szerint a hatvanas évek magyar irodalma széleskörű változásokat és nagy eredményeket hozott, elvégezve a nemzeti és történelmi önvizsgálat, a számvetés és összefoglalás feladatát, betöltve közéleti küldetését, részben pótolva, helyettesítve, átvállalva a korszerű társadalomtudományok, a szakszerű szociológia szerepét is. A kibontakozó új magyar drámairodalomnak a nagy történelmi kataklizmákkal, a háború és fasizmus szörnyűségeivel kellett számot vetnie. A lezárult történelmi korszak, amely hatalmas drámai anyagot rejtett magában, szinte készen kínálta a drámai konfliktushelyzeteket. A korszak drámái a múlttal való számvetést végezték el, illetve az új társadalmi és morális konfliktushelyzeteket vázolták fel. Talán - és talán éppen a színház közvetlen hatása miatt - a drámairodalom fejlődését torzította el a legerőteljesebben a személyi kultusz korának művelődéspolitikája. Az ún. „parasztdrámák”, amelyek a földosztást, a szövetkezeti átalakítást mutatták be, mint pl. 89
