Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Kovács Anna: Tükörben a hatvanas évek szépirodalma, avagy az a bizonyos kígyó
Értékek és Konfliktusok Sarkadi Imre: Út a tanyákról című műve, vagy a munkáséletet ábrázoló olyan „üzemidrámák”, mint Hunyadi József: Bányász becsület című munkája e folyamat fényes vagy vak tükörcserepei csupán. Korszakunk - az 1960-as évtized - a magyar dráma igazi megújulásának időszaka. Nemzeti önismeret és önvizsgálat, történelmünk tanulsága, közelmúltunk öröksége és súlya, hatalom és erkölcs viszonya, a hogyan éljünk kérdése feszíti a korabeli alkotásokat. E fejlődési folyamat diadalaként kell, lehet értékelni az eseményt, amely 1967. február 24-én a Thália színházban bekövetkezett: bemutatták Örkény István: Tóték című alkotását. A Tóték alapkérdése máig hatóan hangzik: „ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űri És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van? Nincs? Van? Fogas kérés." (Örkény István) A hatvanas évek drámairodalmából a továbbiakban három művet veszünk szemügyre, azt a hármat, amely a korabeli nógrádi irodalmi életet reprezentáló irodalmi folyóiratban, az 1954-től kiadásra kerülő Palócföldben összesen megjelent: 1961- ben Barna Tibor: A Hortobágyon - dráma 1962- ben Varga Imre: Szíves fogadtatás - szatíra 1964-ben Lakos György: A tárgyalást mégis elnapolják - színmű A Palócföldben -, ami ténylegesen az egyetlen irodalmi jellegű kiadvány volt az évtizedben - ez a három mű jelent meg. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy igen rövid a művek sora egészen máig, mely a műfajban ezeket követte: 1987-ben Kulin Ferenc: Kölcsey, 1996-ban Marschalkó Zsolt: Homokvihar, 2001-ben Taar Ferenc: Jöjjön el a te országod, valamint Marschalkó Zsolt: Holdkirály című művei jelentek meg. A vizsgált művek szerzői: Barna Tibor 1923-ban Debrecenben, Varga Imre 1919-ben, Lakos György 1921-ben Békéscsabán született, lényegében tehát egy generáció tagjai. Közös a szőkébb haza, az alföldi táj, az a szellemi forrásvidék is, ahonnan „idegenlégiósként a határvidékre”, Salgótarjánba érkeztek. Ketten, Barna Tibor és Lakos György a hatvanas évek elején a városba is költöztek, Varga Imre - akinek tevékenységéről kevesebbet tudunk - írását küldte el. De közös a választott hivatás, párhuzamosan futnak az életpályák is, mindhárman újságíróként a napi valóság sűrűjében dolgoztak. Barna Tibor Sarkadi Imre elbeszélését A Hortobágyon címmel írta át megrendítő erejű drámai példázattá a magyarság sorsáról. A drámai események 1944. október elején történnek, rövid, kiélezett helyzetben, pár órába sűrítve- tömörítve. A helyszín egyszerre valósághű, ugyanakkor jelképes értelmű: egy hortobágyi csárda tornáca, fehérre meszelt téglaszegéllyel, oszlopokkal tagoltan; túl a sivár puszta látszik, távol egyetlen gémeskút ágaskodik. Tipikus, magyar ecsettel festett magyar táj. Október elejéhez képest - kizökkent az idő! - tikkasztó, rekkenő, fullasz- tó a hőség. De máskülönben is forró már a helyzet: Szoboszló felől közelednek a szovjet csapatok, Debrecen alól hallatszik az ágyúzás. Egy lélegzetvételnyi csendben indul a darab. A szereplő személyek: Bujdosó András, számadó csikós, az ötvenes éveiben járó kis parasztember, de már vénségesen vén, cserzett, szikkadt mint a föld. A fiai: Bálint 14 év körüli kamasz és Jankó, az öccse, 8-10 éves. 90
