Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)

Boros Sándor: Negyven év múltán

Értékek és Konfliktusok NEGYVEN ÉV MÚLTÁN BOROS SÁNDOR Örülök, hogy sor kerül a mai tanácskozásra. A szülőföld szeretete, a tenni akarás a kö­zös otthonért - kimeríthetetlen erőforrása a város fejlődésének. Erre ma különösen nagy szükség van Salgótarjánban. A lokálpatriotizmusnak, a helyi identitásnak éppen úgy nél­külözhetetlen része a történeti tudat, a múlt vállalása és hagyományainak ápolása, mint a nemzeti tudatnak. A város alig nyolc évtizedes történetének súlypontja a 20. század második felére esik. Fontos tehát megvizsgálni ezeknek az évtizedeknek az örökségét és meghatározni a viszonyunkat hozzá. A fiatal nemzedéknek is el kell mondanunk, hogy mikor és hogyan lett ilyen a szülővárosa, amelyben él és amelyet magáénak érez. Örü­lök a mai konferenciának azért is, mert a város kultúrájának alakulását tárgyalja meg. Természetesen feldolgozásra és tisztázásra várnak ennek az időszaknak más fontos, sőt meghatározó területei is: a gazdaság, az urbanizáció, a város-rekonstrukció, az igazga­tás, a népesedés, az oktatás, az életforma alakulása. Remélem, hogy a mai kezdet a kö­vetkező években folytatódik és a kép egyre teljesebbé válik. A kultúrában ebben az idő­szakban olyan mélyreható folyamatok indultak el, amelyek megváltoztatták a város ar­culatát, s meghatározóan járultak hozzá a mai városkép kialakulásához. Ez tehát az örökség, a hagyomány fontos része, amely vállalható és folytatható. Köszönöm a lehető­séget, hogy a várostörténet ezen korszakának ismerőjeként és részeseként - talán aktív alakítójaként is - elmondhatom saját olvasatomat a történésekről. Salgótarján mai városképe, kulturális arculata a város történetének második felében formálódott meg. Kialakulásában meghatározó szerepe volt egy negyven éve kidolgozott kulturális fejlesztési programnak. 1964. december 1-jén a megyei pártbizottság határo­zatot fogadott el „Salgótarján megyei kulturális központtá fejlesztéséről”. Ez olyan átfo­gó kulturális fejlesztési koncepciót és programot vázolt fel a város számára, amely a kö­vetkező évtizedekben is megőrizte érvényét és sikeresen megvalósult. Miért került erre sor? Müyen körülmények és feltételek inspirálták ezt a politikai dön­tést? Kiindulópont és meghatározó motiváció volt a kezdeményezéshez az elégedetlenség a város akkori kulturális állapotával, szerepével, az a felismerés, hogy egyre nagyobb a fe­szültség Salgótarján közigazgatási szerepe, gazdasági fejlődése és kulturális helyzete kö­zött. 1950-ben a város politikai döntéssel megyeszékhely lett, de ennek a szerepnek a be­töltésére nem volt felkészülve. A 60-as évekre az ipar fejlődése, a városépítés és az urba­nizáció jelentősen előre haladt, az oktatás és a művelődés azonban nem tartott ezzel lé­pést. A közvetlen indíték tehát a városfejlődés kiegyensúlyozatlanságának megszünteté­se, a lemaradás felszámolása, a „hiánypótlás” volt. Ehhez járult a városiasodás kulturális normáihoz való csatlakozás szándéka az egyre impozánsabb városépítési koncepció ha­tására, valamint a szocializmus jövőjéről hivatalosan elfogadott ideológikus kép. Mi segítette elő a koncepció megszületését és sikerét? A célok megvalósításához a vá­ros nem rendelkezett elégséges saját forrásokkal, ezért fontos volt, hogy Salgótarján kul­turális programja az első lépéstől megyei célként jelent meg a döntéshozó szférában. Sal­7

Next

/
Oldalképek
Tartalom