Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Csongrády Béla: A művészeti élet változása és tükröződése a megyei sajtóban
Értékek és Konfliktusok götti domboldalon még egy ideig méltatlan volt az újdonsült megyei orgánumhoz - az új sajtószékház felépülésével és 1965-ös átadásával a kor átlagos színvonalát messze meghaladó módon elégítette ki az igényeket és hosszú időre megoldotta ezt a kérdést. Értelemszerűen másként alakult az ugyancsak mindmáig salgótarjáni székhelyű folyóirat, a Palócföld sorsa, helyzete. Az 1954-es megalapítását és a Hazafias Népfront megyebizottságának, valamint a Társadalmi és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat (TTIT) általi kiadását követően néhány évig szüneteltetett kiadvány 1960-tól irodalmi, művészeti antológiaként látott napvilágot '64-ig évente egy, '65-től két számmal. A folyóirat szót a későbbi kiadó megyei tanács először az 1967/2-es számon tüntette fel, s attól az évtől kezdve 72-ig évi négy alkalommal jelentette meg. (1973-tól megváltozott a lap külcsíne, belbecsében erősödött a társadalompolitikai jelleg és évente hatszor jelent meg, de ez már úgymond egy másik történet...) A főszerkesztő, illetve felelős szerkesztő személye (Csizmadia Géza, Kojnok Nándor) Salgótarjánból került ki, s a kettőjük közötti lapvezető, Csukly László Mátraverebélyből is inkább kötődött a megyeszékhelyhez. Kifejezett hiányosságként vethető viszont fel (éppen a kulturális kisugárzást biztosítandó), hogy a szerkesztőbizottság illetve a szerkesztőség névsorában az első években szintén szinte kizárólagosan salgótarjániak - szakemberek illetve a politikai irányítás képviselői - szerepeltek hosszabb-rövidebb ideig. A teljesség igénye nélkül: András Endre, Boros Sándor, Balázs László, Czinke Ferenc, Csík Pál, Csongrády Béla, Danyi Gábor, Erdős István, Gordos János, Herold László, Kelemen István, Kerekes László, Kiss Aurél, Lakos György, Palócz Imre, Paróczai Gergely. Az 1970/2-es szám - amely egyébként is nagy arányú átalakulással járt e tekintetben, hiszen bekerült a szerkesztőbizottságba Havas Péter, Molnár Pál, Schneider Miklós és Végh Miklós - volt az első, amikor a balassagyarmati irodalmár Szabó Károly neve is megjelent az impresszumban. Majd a 72/1-es számban az Ipoly parti városból Versényi György gimnáziumi tanár, iskolaigazgató neve bukkant fel ugyancsak egy rövid időre a szerkesztőbizottság névsorában. Ami a cím tartalmazta másik lényegi fogalmat, a művészetet illeti, annak szűkítése pontosabban szűkülése az elemzés során derül ki igazán, de a jelzett előzetes ismeretek, átélt tapasztalatok alapján valószínűsíthető, hogy a sajtóban a legtöbb szó a képző- és iparművészetről, a színházi életről és az irodalomról esett. Persze a zene, a fotó és más művészeti ág is elő-előfordult témaként, de inkább járulékosan, a népművészeti és munkásművészeti hagyományokkal, valamint a „ki mit tud?”-okkal, kulturális szemlékkel, ilyen-olyan nagyrendezvényekkel, fesztiválokkal összefüggésben. A kiinduló dokumentumokhoz kapcsolódva - tehát a Nógrád-vitához, illetve a testületi üléshez és magához az alaphatározathoz - megállapítható, hogy azokban a művészetről két vonatkozásban esik elsősorban szó: egyrészt mint alkotó, értékteremtő tevékenységről, másrészt mint a művészeti nevelőmunkáról, az esztétikai ízlésformálásról. Nem lehet nem észrevenni, hogy mindkét területen együtt jelentek meg az úgynevezett professzionális, vagy rövidebben a profi művészet kérdéskörei, problémái, feladatai az amatőr, öntevékeny művészeti mozgalom jelenségeivel, tennivalóival. Nem egyszer - éppen a város adottságaiból, az elkülönült ipari negyedek kulturális szokásaiból, gazdag hagyományaiból eredően - az utóbbiak hangsúlyozódtak, vagy teljesen összemosódva mintegy azonos értékrendűvé váltak az előbbiekkel. Például a zenéről szólva a publiká45