Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Csongrády Béla: A művészeti élet változása és tükröződése a megyei sajtóban
Értékek és Konfliktusok dókban gyakorta előkerült a bányász illetve a kohász fúvószenekar ügye, valamint meg- említődtek a szintén tradicionális dalárdák, élükön a bányász férfikarral. Általában nagy hangsúlyt kapott a sajtóban a szakköri tevékenység. A Palócföld 1967/2-es számában jómagam írtam meg például a Bóna Kovács Károly által irányított baglyasaljai képzőművészeti szabadiskola vázlatos történetét. A Nógrád 1965. január 12-i, „Munkásképzőművészek salgótarjáni bemutatója” című cikke az Iványi Ödön vezette Salgótarjáni Bányász Képzőművészeti Kör alkotóinak - mások mellett ifj. Gregor Józsefnek, Gyüre Nándornak, Polonyi Józsefnek, Soós Károlynak - a kiállítását méltatta. A tárlatot Kojnok Nándor, a városi művelődési osztály vezetője nyitotta meg méltatván a kör szerepét a tehetségek kiválasztásában, felkarolásában. A cikkben Iványi Ödön elmondta, hogy a mesterségbeli készségek fejlesztésén túl művészeti jellegű előadássorozatokkal esztétikai nevelést is folytatnak. Magasabb szinten fejtette ki tevékenységét az úgynevezett stúdió, amelynek első tárlatáról ugyancsak nagy terjedelemben számolt be a Nógrád 1965 karácsonyán Erdős István tollából. Bár a stúdió-kiállításon a Tarján-patak parti, régi, a Felszabadulás úti József Attila Művelődési Házban zömükben fiatal és a későbbiekben jó nevet szerzett alkotók - például Fábián Gyöngyvér, Kerekes László, Kristóf Cecília, Orosz István, Radics István, Szatmári Béla - szerepeltek, az ő szakmai státusukat is bizonytalanság lengte körül. A kérdőjelek elsősorban azok részéről tétettek ki, akik hivatásszerűen, diplomával elismert módon számítottak képzőművésznek. A témát széles társadalmi összefüggéseiben közelítő Boros-Balogh vitaindító cikkben közvetlenül a művészetről először az 1962-es pártértekezlet megállapítása alapján esik szó: „...Színházat, neves művészegyüttest, szimfonikus zenekart csak vendégként üdvözölhetünk megyénkben... További fejlődésünk feltételeinek biztosításához hozzátartozik egy megyei kulturális központ kialakítása is.” A továbbiakban a két szerző megállapítja, hogy „A megye művészeti életét messzemenően gazdagítaná, ha Salgótarjánban rendszeressé tennénk a képzőművészeti kiállításokat, tárlatokat, hetenként egyszer színházi előadást biztosítanánk, megszerveznénk az irodalmi színpad működését, állandósítanánk a báb-színjátszást. A kultúrmunka tartalmi gazdagságát, a megyére gyakorolt kisugárzó hatást növelné, ha a város egyes művelődési házaiban a történelmileg kialakult, hagyományokon alapuló, egy vagy két ágazatban fokozottabban fejlesztenék a tevékenységet. (Az Acélárugyárban például eredményesek a magas színvonalú ismeret- terjesztő előadások, hagyományos a kórusművészet, az öblösüveggyári művelődési házban kulturált táncoktatást lehetne megvalósítani - és így tovább.) Ezzel a módszerrel a nevelés, és a változatos, színvonalas szórakozás mellett, hatékony támogatást nyújthatnánk a vidéknek is. Általában a szabadidő alkotó, kulturált eltöltésének biztosítása, az erre való nevelés jórészt a jövő feladatai közé tartozik. Az emberek anyagi lehetőségei mind kedvezőbbek és a kulturálódási lehetőségek is mind jobbak... A szellemi élet országos vérkeringésében megvan a maga helye és szerepe Salgótarjánnak is, illetve egyre jobban meg kell találnia azt a sajátos hangot, színt amellyel gazdagíthatja a magyar kulturális életet. Ezt szolgálná például ha több országos, vagy regionális (észak-magyarországi) rendezvényt vállalna magára. Gondolunk tudományos, szakmai tanácskozásokra, művészeti fesztiválokra, kiállításokra. Ezek keretében a város fogadhatná a tudósokat, szakembereket, művészeket, a szélesebb közönséget, megismertetné velük tájjellegű életünket, kultúránkat... Megyénk nagy alkotóinak, Madách Imrének, Mikszáth Kálmánnak még nem sikerült megfelelő kultuszt teremteni a városban. Nógrád több je46
