Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Csongrády Béla: A művészeti élet változása és tükröződése a megyei sajtóban
Értékek és Konfliktusok mánk szempontjából nem igazán relevánsak. Talán a Tarjáni Acél az egyedüli kivétel, melynek hasábjain esett szó a művészetekről, mindenekelőtt a Petőfi Színjátszó Csoport akkoriban még igen élénk - 1966-ban, az I. Országos Vasas-Munkás Színjátszó Fesztiválon Salgótarjánban első helyezéssel díjazott - tevékenységéről.) Tetszetős lenne ezúttal azzal előhozakodni, hogy a Nógrád nagy várakozással kísért napilappá válása, - amely a Gotyár Gyula főszerkesztette, 1964. március elsejei lapszámmal következett be - a város kulturális centrummá fejlesztésére vonatkozó párthatározat következménye volt. Ez azonban nem igaz, márcsak a dátum miatt sem, hiszen a döntést néhány hónappal később, azon év decemberében hozta a megyei pártbizottság, az előkészítő sajtóvita viszont - amely augusztus 16-án, „A megye székhelyéhez méltó szellemi életet” című Balogh Gyula és Boros Sándor jegyezte cikkel indult - már a napilappá vált megyei újság hasábjain zajlott le '64 őszén a november 1-jei összefoglalóig. Az azonban kétségtelen, hogy az a megpezsdült gondolkodásmód - ami a vitát, a téma iránti érdeklődést is kiváltotta és nagyobbrészt jellemezte is - indirekt módon hozzájárult annak a megállapításához, hogy a hetente kétszer megjelenő Nógrádi Népújság - a Szabad Nógrád 1956 utáni jogutódja - sem tartalmilag sem formailag nem elégséges a növekvő információs szükségletek illetve a publikációs igények kielégítéséhez. S miután a szerkesztőség - amelynek létszáma az ország számos pontjáról toborzott újságírókkal, szakemberekkel megsokszorozódott - értelemszerűen továbbra is Salgótarjánban működött, az itteni szellemi potenciált nem kis mértékben gyarapította. Annál is inkább, mert né- hányan (András Endre, Lakos György, Nagy István, Tóth Elemér, Vincze György és mások) a szorosan vett újságírói munka mellett szépírással is foglalkoztak s tevékenységük, ambíciójuk akarva-akaratlanul akár szinkronban is volt a határozat azon követelményével, hogy „ki kell fejleszteni a megye irodalmi életét.” Ugyanez vonatkozik arra a kitételre is, hogy a „Nógrád vasárnapi (hiszen akkoriban hétfőnként nem jelentek meg az újságok és a vasárnapokra koncentrálták erőiket) kulturális mellékletét (amely a napilappá válás óta funkcionált 1965. február 21-ig. Ekkor vált nagyobb formátumúvá a Nógrád s nem tudni miért ekkor szüntették meg a vasárnapi mellékletet is. Persze csak címében, mert a karaktere megmaradt.) irodalmi jellegű megyei fórummá kell átalakítani.” A határozat tehát következetesnek bizonyult az irodalom szerepének felismerésében. (Abban az időszakban e művészeti ágnak még hagyományosan átütő ereje volt, hazai viszonylatban például akkor „robbant be” Fejes Endre „Rozsdatemető"-je, Sánta Ferenc „Húsz órá"-ja, revelációszerűen hatott a Nagyvilágban közölt Szolzsenyicin-írás, az „Iván Gyenyiszovics egy napja” című munkatábori élmény, az értelmiségi létnek mintegy velejárója volt Albert Camus és Jean Paul Sartre regényeinek, a Szép Versek köteteinek, Jevtusenko és mások verseinek olvasása.) Az más kérdés, hogy az irodalmi művektől - is! - szocialista szellemiségű, a tudatfejlesztés, az emberek nevelése szempontjából hasznosítható műveket várt el a politika itt helyben is, különösen úgymond a tömegkommunikáció szintjén. Mindenesetre a szépirodalom jelenléte a napilapban olyan mély nyomokat hagyott a közvélemény egy részében (nemcsak a potenciális szerzők, hanem az olvasók emlékezetében is), hogy még manapság is vannak, akik emiatt „sírják vissza” a hétvégi olvasmányokban gazdag korszakot. Hozzátartozik a témához, de külön elemzést tárgyát jelenthetné, hogy az immár naponta megjelenő megyei újság külleme, tipográfiája mennyiben volt korszerű és milyen helyet foglalt el az akkori sajtóstruktúrában. A szerkesztőség elhelyezése viszont - amely akkori városi tanács mö44
