Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Műveltség és magatartás
Értékek és Konfuktusok ismerhető vonása kell legyen. Tartalmaznia kell az életmód, korigény szerinti változását, amely a fogyasztás kizárólagossága helyett a termelés, az új érték létrehozásának is teret ad. Új érték az egymásközti viszonyban, az életterek kapcsolatában. A változás szükségességének felismerésén túl szaporodik azoknak a felfogásoknak a száma, amelyek a mindennapi gyakorlatban is elfogadható elvekként, a megvalósíthatóság realitásával alakítják életünket. Valóságos iránymutatások kellenek, amelyek a ma legnagyobb és legéletrevalóbb közösség - a nemzet - számára jelentenek programot. Talán sohasem volt ilyen nagyfokú igény arra, hogy tudjunk mindenről, ami szűkebb és tá- gabb világunkban történik. A tudásszomj tényleges kielégítése a ma emberének elemi sajátja. Látja, hogy a bonyolódó folyamatokba csak akkor tud bekapcsolódni, ha ismerettel bír. Ehhez több irányból is új gyakorlatot kell kialakítanunk. Természetessé kell válnia életünkben - mikro és makro szinten egyaránt - a kérdezés jogának. Minden helyzetben engedni kell, majdnem azt írtam: bátorítani kell. De akkor az is odakívánkozott volna: ki bátorítson? Valami felsőbbség? Hatalmasság? Vagyis helyzetünkben olyan irányú mozgásnak kell végbemennie, hogy magatartásként, lehetőségként, jogként jelenjék meg a kérdezés gyakorlata. Kényszerítő erő lépjen fel a kérdésfelvetés iránt. Nyilvánvalóan vetődik fel tehát az egyének és a közösség közötti, az emberek egymás közötti kapcsolatában a demokrácia, a tényleges egyenrangúság gyakorlata. Olyan gyakorlat megvalósítása, amelyet külön szerveztek nem elködösítenek, nem tesznek misztikussá, hanem éppen a közösség által létrehozott szervezetek elemi funkciója, hogy az emberek közötti természeti viszony helyreállításán munkálkodnak a közösség érdekei szerint, a társadalomban. Mindezek gyakorlása felvilágosult, mondjuk egyértelműen: műveltséggel bíró embert feltételez, és általánossá válásával képzelhető el. Mennyiségileg nem vagyunk távol attól a helyzettől, amikor megfogalmazható a többség ilyen irányú igénye. A műveltség központi alapkövetelményként csak akkor tud érvényesülni a közösség a társadalom javára, akkor tud rugalmas kohézióként hatni, ha lehetőség teremtődik az elemi viszonyok értelmezésére, ennek során új gondolkodás kialakulására. Arról van szó, hogyan kötődik közösségünkhöz, a kapcsolatainkban ténylegesen milyen szerepet kap a család és barátság, a szerelem, a munka. Ma mindhárom irányban az elemi romlás látszódik. Meggyőződésem, hogy a romok eltakarításának fáradtságos feladata, elvégzése lehetséges teret biztosít az új hatás szárba szökkenésének. Teljesen mindegy melyik irányból, a közösség vagy az egyén oldaláról közelítjük-e meg ezt a feladatot, tény: a mai kapcsolatok e tekintetben sem teljesek, nem működnek és nem hatnak a maguk pályáján, deformált alakzatot vettek fel. Hiába mondjuk, hogy a helyi közösségi - társadalmi viszonyok ugyan jellemzők, sajátosak településeinkre, ha az ilyen törekvésekhez - amelyekben ma még zavar és elemi szabadságvágy egyaránt keveredik - nem kapcsolódik megfelelő járulékos társadalmi környezet. Hiába fogadjuk el, hogy a család a közösségi és az egyéni élet harmóniájának elemi színtere, ha közben sok - s közötte generális hatás is - ez ellen hat. Az egyéni gondolkodás, magatartás, tartós jelenlétének ma inkább a gátjai és konvenciói hatnak itt is, és ez okozója számtalan tekintetben a feszültségnek. Nemcsak örömforrás a mai munka sem. Elsősorban nem értékteremtő elemi tulajdonsága, hanem pénzteremtő motívuma kísérője ma életünknek. A felhalmozódó feszültségek is szükségessé teszik a megoldások keresését. Általános műveltség, amely elemi normaként épül be világunkba, életünkbe, politikai műveltség, 181
