Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Műveltség és magatartás
Értékek és Konfliktusok amely társadalmi reflexeinket, természetes erővel mozgatja - ezt szükséges hangsúlyosabb követelményként megfogalmaznunk, ebben van előrelépésünk elsődleges lehetősége. A kötődések és kapcsolatok rendszerében újra kell értelmezni és át kell fogalmazni a kohézió kialakításában döntő szereppel bíró értelmiség: azaz a tanítók, tanárok, népművelők helyét. A feszültségeink egyik oka ma az, hogy a korábbi „lámpás” - funkció után nem alakult ki az új követelményrendszer, annak feltételeit nem teremtettük meg. Ezt nem tudtuk, nem mertük, nem akartuk megfogalmazni. Következménye mára teljesen világos: az élet által spontán módon vezérelten nosztalgikusan él és hat a korábbi szerepkörből adódóan a települést, a lakosságot a korábbi módszerekkel összefogó tanítói gyakorlat eszméje. Sok helyen - éppen a közösségi viszonyok állapotából következően - kedvező is az a hatás amit kifejt. De tudnunk kell: ezt a gyakorlatot ma már csak ideig-óráig lehet fenntartani. Fontos tehát erre építve helyben és szélesebb körben megteremteni a műveltség új és korszerű, a ma emberével jobban harmonizáló gyakorlatát. A rosszul értelmezett szakmaiság presztízse helyett az együttműködés feltételeinek megteremtése, a közösségben gondolkodás, az egyéni érdek érvényesülése vezethet e tekintetben is előbbre, amelyhez intézményesült gyakorlat kapcsolódik. Az átalakulás rendjében a művelődési folyamat irányítóinak, akik műveltség megszervezésében részt vesznek, pontosabb helyet kell kijelölni. A korábban sokszor céljellegű magatartásukat, eszközjellegű gyakorlattá kell módosítani. A műveltség építéséhez, működésének, hatásának, optimális kifejtéséhez szükséges feltételek, irányok, lehetséges módok, a szándékok és törekvések helyes alakulásához nélkülözhetetlen körülmények megteremtésében kereshető meg az új feladatkör. Ez annál is inkább fontos változás, mert így képzelhető el a műveltség belső rendjének átalakulása is, amelynek lényege, hogy a műveltségkép érvényessége hangsúlyosabban annak hasznosságában, használhatóságában jeleink meg. Más vonatkozásban: a műveltségkép hierarchikus - vagyis a szervezett oktatásban megszerzett elemi ismeretre épülő - és demokratikus - a megszerzett ismeret szabad gyakorlása, a társadalmi, a közösségi életnek alkalmazkodó rugalmas magatartás kialakításának feltételeit teremtse meg. Ez a változatosság, rugalmasság, megfelelően segítse a közösségi élet műveltségre orientált gyakorlatának alakulását. A műveltségkép emberközpontúsága sohasem volt olyan elemi igény, mint korunkban, és várhatóan a következő időszakban is ez a követelmény erősödik majd. Mai életünkben, amely sokszor a kialakulatlanság, az elvadultság tüneteit is hordozza, nagy a szükség a művelt emberek kiművelt cselekvése iránt. Olykor nagy a hiány e tekintetben. Megszüntetésére születtünk. Kell, hogy jobban megtaláljuk egymást: a műveltség, az ismeret hídjain. Végső kérdés Az előadott modell követése nyomán felépülhet korunk szellemileg és fizikailag egészséges embere? Először is úgy gondolom, hogy a mai gyakorlat eklektikussága nem tartható hosszabb ideig. A kitörési pontok megjelöléséhez több feltétel szükséges. A helyzetet pontosan kell elemeznünk. Az eredményeket meg kell tartanunk, arra kell építkeznünk. Az avulttól, a tarthatatlantól szabadulnunk nem könnyű. A válogatásban 182
