Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Erdős István: Töprengő tudósítás a hatvanas évek népműveléséről, művészeti életéről
Értékek és Konfliktusok is kész élni a hatalom. Senkinek ne legyen kétsége afelől: ezek az eszközök nem fognak beporosodni, megrozsdásodni... Végül lehetett is jelenteni Nógrádból is: a párt VII. kongresszusa után, az MSzMP 1960-as művelődéspolitikai irányelvei után megyénk, városunk kulturális élete szárnyakat kapott... Még a börtönben, a kórházakban, az építőipar terén is egyre jobban megvalósítják a párthatározatokat... A töprengő ember itt eljut ahhoz a kritikus ponthoz: ha a társadalmi viszonyok, kulturális alaptényezők szigorú minősítése, negatív megítélése jogos, igaz, akkor a magyar polgárok, az átnevelődés helyzetében bedarált emberek egy évtizeddel 1956 után is emberhez méltatlan életkörülmények közt, az agymosás krónikus folyamatában tengődtek, míg csak be nem következik a várva-várt szocialista emberré való átalakulás? Erről szó sincsen! A valóság, a tényleges lehetőségek köre ennél sokkal-sokkal bonyolultabb Magyarországon. Egyértelmű, hogy a hatvanas évek Nógrádja, Salgótarjánja a nyomasztóan súlyos ultrabalos hagyományok ellenére is zavaros-ellentmondásos világot jelentett, ahol a rossz mellett jelen van jó, a jobbító gyakorlat is. A munkás, a paraszt, az értelmiségi csaknem egyformán szegény, szerény körülményei közül irigyli a bécsi kirakatok gazdagságát, de a családok igen nagy többsége mégiscsak viszonylag tisztességesen megél a gyűszűnyi egységekkel mérhető jövedelméből. Éhező családokról nem esik szó, mert nincsenek. Koldulás, hajléktalan-özönlés, megélhetési bűnözés nem nyomasztja a lelkiismeretet. A gyerek valamiféle úttörő táborba akár minden tanév után nyaralni mehet. A szakmunkás tanuló fiú mocsarat csapol le a Hanságban vagy a Tisza mentén, a gimnazista lány barackot szed egy építőtáborban, ahol a munka mellett jól érzi magát a fiú is, a lány is, és egy-két-három évente a család is üdülni, nyaralni tud valamelyik szakszervezet jóvoltából. Egy mozijegy kifizetése, egy jó könyv ára nem rendíti meg egy-egy család heti költségvetését. S egy-egy kedvenc futballcsapatnak szurkolni krajcáros belépőjegyekkel lehet beülni egy stadionba. A szocialista brigádok körül sok buta hókuszpókusz idegesíti a fiatal munkásokat, de egy jó kirándulás, bulifoci, farsangi táncest után jó érzés összetartozni, törődni egymással. Éveken át egyfolytában beszélnek a gazdaság, a termelés modernizációjának kényszeréről, de csak 1967-68 körül érezhető, hogy ténylegesen létezik új gazdasági mechanizmus, és termékváltás, és viszonylag rugalmas nyitás a magángazdaság felé. Salgótarján üzemei, beleértve még a mamut bányavállalatot is, - akkoriban még sikeresnek tűnnek az emberek számára a hatvanas évek megyeszékhelyén, és általában jut pénz kul- túrházra, sportegyesületre, üzemi ösztöndíjakra. Még arra is futja, hogy a mamut vállalat vezére grófot játsszon, s ha egy ifjú focista győztes gólt rúg Pesten a Fradi ellen, akkor négy szem között szigorú titoktartás ígérete mellett kap ajándékba egy olyan borítékot, amelyben egy melós félévnyi keresete lapul. A pénzbőségre utal az intézmények sokasága is. Senki sem mondja ki, hogy azért mégiscsak túlzás egy 30-40 ezer lakosú városban, a hatvanas évek második felében, hogy a frissen megépült kultúr-centrum, a József Attila Művelődési Központ mellett még 17 művelődési otthon jellegű intézmény van a városban Somlyótól Salgóbányáig, vagy Rónatelepig... Efféle életkeretek, életmechanizmusok, szokások színezték a hatvanas éveket Nóg- rád megye székhelyén, Salgótarjánban. Efféle viszonyok között kellett volna lebonyolítani a népművelésnek, a közművelődésnek az átnevelést, amely program azért a hatvanas évek végére nemigen vált már véresen komoly üggyé, csak a látszatokra kellett gondosan vigyázni. Nehogy az ellenség keze szemlátomást betegye a lábát... Brr! Elnézést a 16
