Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Erdős István: Töprengő tudósítás a hatvanas évek népműveléséről, művészeti életéről
Értékek és Konfliktusok divatos képzavarért! De ez is része a töprengésnek. A hatvanas években végül is lehet élni, dolgozni, értelmesen is, ostobán is a népnevelés, a népművelés körül, és lehetett nevetni is saját fonákságainkon... II. A népművelési tevékenység szervezete, közigazgatási, személyi háttere A Magyar Szocialista Munkáspárt, a kormány az 1956-ot követő években elsősorban a közoktatás modernizációjára koncentrált, és viszonylag kevés teret kapott a népművelés, a kulturális élet ambiciózus szabályozása. A VII. kongresszust követő irányelvek a szocialista emberré nevelés céljai körül mozognak. Az 1965-ös KB ideológiai irányelvek már arról beszélnek, hogy a szocializmus teljes felépítése során megvalósul a személyiség szocialistává formálása. Ennek nyomán az aktuális irányelvek a felszabadulás 20. évfordulóját, a szocialista hazafiság ügyét jelölik meg sarokkőnek. 1967-68 körül fő terep a politikai meggyőzés terepe, a világnézeti felkészültség fokozása. De kimondatik: eszmei irányítás kerüljön előtérbe, ne a ültás, így a szocialistává váló kulturális élet új jegyekkel gazdagodhat. A népművelés-szakma országos színterén az Országos Népművelési Tanács működik közre a célok megvalósításában, és természetesen a megyékben, városokban helyi párthatározatok születnek az irányelvekben kijelölt célok végrehajtásáról. Ezek között legjelentősebb természetesen az a megyei párthatározat, amely 1964. decemberében döntött a megyeszékhely kultúrcentrummá fejlesztéséről, figyelembe véve az 1962-es megyei pártértekezletének idevonatkozó határozatát... Efféle eszmei-ideológia, struktúra-meghatározó döntések nyomán a szakma, a népművelő elit arról beszél, hogy a 60-as évek pangása után népművelés helyett közművelődést kell szerveznünk. Társadalmasítani kell a munkát, és túl kell lépni az öröklött, rossz-felesleges intézményi struktúrán, ha látszateredmények helyett valódi modernizációt akarunk. S hiába állítja pártunk és kormányunk egy évtizede, - mondják a népművelő szakcikkek szerzői, - hogy a népművelés megkapja a megfelelő részesedést a nemzeti jövedelemből, mert a finanszírozás valósága nem megfelelő. „Állami lefedés", és pénz nélkül nem lesz valódi intézményi reform... Olyanféle, amelyik az 1968 körüli gazdasági reformmal összhangban van. A szakma azt is felpanaszolja, hogy a közigazgatás folytonos átszervezései is komoly akadályokat jelentenek a távlatos modernizációs munkához... Az 1960-as évek népművelés irányításának gyakorlatában a megyék, városok, járások, községek tanácsainál sem a szakemberek, sem a tanácsi vezetők nem ismerik teljes mértékben az országos vitákat. Nem is nagyon izgatja őket, hogy 1965-66 körül a népművelés állja-e valóban a tévé ostromát, és hogy valóban jó értékrend alakult-e ki a szocialista művelődéspolitika céljai szerint, és hogy a munkások is, a téeszek dolgozói is élnek a munkahelyi művelődés új lehetőségeivel... Mindezen témákról el-elhangzik egy-egy tudósi vagy hivatalnoki előadás Nógrádban is, Salgótarjánban is, de a hatás jelentéktelen marad, még ha maga Durkó Mátyás tart éppen tájékoztatást Salgótarjánban 1965 őszén az éppen lezajlott „Alföld-vita", Alföld-an17
