Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Praznovszky Mihály: Hét évtized Salgótarján sajtótörténetéből 1922-1992 között
Értékek és Konfliktusok rozta a társadalmi élet minden szintjét; (s amelynek ideológiai alapelve közismert volt) a helyi kezdeményezések, e szempontból politikailag óvatosan kezelendők s lehetőleg mellőzendők. Salgótarjánban soha nem volt könyvkiadó, amely szervezte volna a helyi sajtó- és könyvkiadást. E tekintetből a Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat inkább politikai szervezet volt, mintsem szakmai. A rendszerváltás óta működő Mikszáth Kiadó elsősorban a megyei, országos, sőt, a határokon túli szellemi produktumokból válogat. Ezzel függ össze, hogy a városban soha nem volt olyan hosszú távon sikeresen működő nyomda, amely technikai-műszaki felkészültségénél illetve tőkeerejénél fogva vállalkozhatott volna ilyen, általában gazdaságtalan szerepre. Mindezzel együtt nem állíthatjuk azt, hogy Salgótarjánnak nem volt számottevő kulturális élete. Természetesen volt mindig is, azokkal az előnyökkel, amelyek a megye- székhely mivoltából adódóak: anyagiak, szellemiek, az értelmiség száma, a technikaiműszaki háttér - mindez a gyakorlatban teljesen összemossa a megyei és a salgótarjáni elkülönülés megnevezéseit. „A városi érdekeket periférikusán vagy másodlagosan hordozzák azok az intézmények, amelyek viszonylag a legfejlettebb körülmények között dolgoznak” - írja Horváth István a megyeszékhely művelődési intézményeiről. Amikor újra megfogalmazódik egy ilyen tevékenység szükségessége, akkor azt mindenekelőtt az anyagi elégtelenség köti béklyóba. Nem tud kialakulni egy stabil, hosszú távú, a városi élet egészét s nemcsak marginális, a „szenzációt” figyelembe vevő lapkiadás. Nem lesz könyvkiadás, mert ennek anyagi háttere a város részéről nincs meg. Általában: a város, mint közigazgatási egység és szervezeti forma hiába próbálja kialakítani kereteit, előreláthatóan hosszabb távon nem tud teljességében élni városi jogosítványaival. Salgótarján, mint város, civitas sokszoros, a történelemben többször ismétlődő hátrányaival e területen nem tudja leküzdeni s egyelőre nem is fogja problémáit. Mi lenne szükséges ahhoz, hogy egy városban létrejöjjön a folyóirat- és könyvkiadás? Illetve fogalmazhatunk úgy is, mi hiányzott, hiányzik Salgótarjánból ahhoz, hogy a helyi kulturális lét ezen fontos eleme megszülessen és életben maradhasson? Az első kérdés megválaszolásához példákat kell felsorakoztatnunk, más városok történetét vizsgálva. Természetesen összehasonlítani nem lehet, hiszen bármilyen elemét nézzük a városi létnek, egyszerűen nincs összehasonlítható tényező Salgótarjánnal. Pusztán csak azt lehet s kell megállapítanunk, melyek azok a városi elemek, amelyek léte már a 19. században kellett ahhoz, hogy egy bizonyos lakosság-szám mellett a város kulturális és társadalmi életében megjelenjen és megéljen a helyi sajtó és könyvkiadás. Kassa a felvidék központja. 1870-től önálló törvényhatósági jogú város. A századfordulón 29000 lakosa van, összesen 203 városi alkalmazott működtette a települést. Jellemző volt - miként sok magyar városban -, hogy a polgármester több évtizedig tevékenykedett, személye biztosíték volt arra, hogy a pártérdekek fölött elsősorban a helyi, a városi érdekek érvényesüljenek. A város vagyoni helyzete rendezett, minden alapvető szükséges intézménnyel rendelkezett a gimnáziumtól a laktanyákon át az egyházi akadémiáig. 1610 óta működött a városban nyomda. Az ott kiadott Kassai Kalendárium a magyar családok nélkülözhetetlen olvasmánya volt évszázadokon át. A századfordulón már három nyomdaüzem dolgozott. 141
