Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Praznovszky Mihály: Hét évtized Salgótarján sajtótörténetéből 1922-1992 között
Értékek és Konriktusok 1876-tól városi múzeuma gyűjtötte a múlt emlékeit. 61 egyesületbe szerveződött a polgárság s ezek döntő többsége az 1890-es években jött létre. Ilyenek: Közművelődési Egyesület, Első Magyar Dalegylet, Felső-magyarországi Múzeumi Egylet, Irodalmi Társaság, Kassai Dalkör, Könyvnyomdászok önképző egylete, stb. Városi újságjai is hosszabb rövidebb időt éltek meg, volt év, amikor egyszerre négy újság is indult. 1894-től Kassai Szemle címen napilapja jelent meg. Iskoláinak felsorolása egyértelműen jelzi, hogy Kassa nemcsak önmagában hozta létre a polgári értékeket, de mintegy regionális központként összegyűjtötte közeli és távoli vidékekről (még Nógrádból is!) a tanulni vágyókat. így működött a városban kir. akadémia, kát. papnevelő intézet, kát. főgimnázium, állami főreáliskola, mezőgazdasági tanintézet, közép-iparosiskola, katonai alreáliskola, két felsőbb leányiskola, kir. kát. tanítónőképző intézet, polgári fiúiskola, községi ipariskola, községi elemi, ágostai ev. elemi, izraelita elemi, zeneiskola. Több nagyobb könyvtárát is ismerjük: a Jogakadémiának 20 ezer kötete volt, a püspöki könyvtár szintén ennyi kötetes. A főgimnázium könyvtárát 1853-ban alapították, itt a tanári könyvtár 8000, míg az ifjúsági 3000 kötetes volt. A Tanítóképző könyvtára 3000 kötetes, míg a múzeumé 10000 kötetes volt a századfordulón. A város társadalmi életéről ezt írták: „a szépművészetnek pártolása szintén érdeme a kassai lakosságnak, mely általában szereti a nyilvános életet. Közművelődési és jótékony célú egyesületei oly nagy számúak, hogy már-már meghaladják a 30000 lakosú város polgárainak anyagi erejét.” Másik példánk az ország másik részéből Nagyvárad. 1895-ben 47365 lakosa volt, itt a polgármester ekkor már 25 éve tölti be hivatalát. (Kassán 23 éve volt ugyanaz a személy polgármester.) Rendezett tanácsú város, 404 városi alkalmazottal. Okos gazdálkodás, dinamikus fejlődés jellemzi a város életét. Intézményei számosak, szinte felsorolha- tatlanok: Papnevelő Intézet, Püspöki székesegyház, laktanya, régi színkör, múzeum (benne Ipolyi Arnold gyűjteménye és könyvtára!), igazságügyi palota, görög kát. papnevelő intézet és számos iskola. Színháza ekkor száz éves múltra tekintett vissza, s 1900- tól állandó teátruma is volt már. Újságjai közül megemlítendő a Nagyvárad, amely már 1870-től napilapként működött, de számontartott volt a Nagyváradi Napló és a Tiszántúl című lapja is. Olyan jelentős újságírókat találunk itt - főállásúakat természetesen - mint Ady Endre, Bíró Lajos, Fehér Dezső, Halász Lajos, Sas Ede. Egyesületei közül említsük meg a Nemzeti Casinót (már 1849-ben jeles könyvtára volt), a Szigligeti Társaságot, amely irodalmi esteket, felolvasó üléseket szervezett, népkönyvtárakat alapított, a Régészeti és Történelmi Egyesületet, a Zenekedvelők Egyesületét, amely létrehozta a városi zeneiskolát. A századfordulón 42 egyesület működött a városban. Könyvtárai közül kiemelkedő a püspöki könyvtár, amely több mint 25 ezer kötettel rendelkezett s állományának java része történeti értékű volt. A királyi jogakadémia könyvtára 10 ezer kötetes, a premontrei főgimnázium tanári könyvtárában 2300, míg az ifjúságiban 3100 kötet könyv volt. A város nyomdaiparáról ezt írták: „Egyik jelentékeny ága a nyomdászipar, mely néhány évszázaddal előtti feltűnésétől kezdve, fokozatos fejlődést tanúsít, ez idő szerint egyike Nagyvárad kiválóbb iparágainak. Fejlődésére mindenkor befolyást gyakorolt az a 142
