Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Történeti Múzeum harminc éve (1959-1989)
Értékek és Konfliktusok Amikor egy intézmény több éves munkájáról szólunk, mindig egy kollektíva, az emberek egy meghatározott csoportjának tevékenységét tesszük mérlegre. Gyakorlatot kell szembesítenünk a valósággal, a lehetőségekben adott feltételek sok irányból motivált fel- használásának mikéntjéről kell véleményt formálni. A múzeumi kollektíva munkájának értékelésénél ki kell emelni, hogy a nagy kiállításra készülve még arra is futotta energiájukból, hogy 1973-ban Karancsberényben elkészítsék az újabb „Emlékkiállítást” melyet 1975-ben az európai ellenállási mozgalmakban szereplő magyarok dokumentumaival egészítsék ki. 1976-tól a múzeumi irányítással folyamatosan került megrendezésre a Nemzetközi Symposion előbb Salgótarjánban, majd Mátraalmáson. Ugyancsak 1976- ban újították fel Horpácson a Mikszáth-kiállítást, Pásztón helytörténeti kiállítást nyitottak meg. Az első alkalommal kapcsolódtak a munkáséletmód kutatás országos programjához, az 1977-ben Etes és környékének mikro vizsgálatán alapuló bányászattörténeti program kidolgozásával. A kutatási program 1984-ben fejeződött be konferencia rendezésével, és három tanulmánykötet kiadásával. 1974-től kezdődött meg az iskolatörténeti gyűjtemény kialakítása, mely a már említett művelődéstörténeti gyűjtemény részévé vált. Komoly előrelépés történt a gyűjtemények szakmai gondozása terén is a nyilvántartási, kartonozási munkák korábbi hiányosságait pótolva. III. Új múzeum, új névvel (1980-1989 Nógrádi Sándor Múzeum) Az új salgótarjáni múzeum az első olyan múzeumi épület volt 1927-óta, amit múzeumi célra terveztek és építettek meg Magyar Géza Állami-díjas építész tervei szerint 1975- 1980 között. Az ünnepélyes avatásra 1980. október 3-án, a 19. Múzeumi és Műemléki Hónap országos nyitójaként került sor. A megye szülöttének, a partizán parancsnok Nógrádi Sándornak a nevét is 1980-ban vette fel a múzeum a kor politikai, irányítási viszonyaiból adódó módon, úgy, hogy a muzeológusok véleményét sem kérték ki. A névadás - mint azt 1990-ben dr. Horváth István múzeumigazgató kifejtette - hangsúlyosan politikai szempontok alapján történt, melynek során a történet egyetlen szeletét emelte csak ki az indoklás, mely a munkásmozgalom történet kommunista hagyományaihoz kapcsolódott. A hőskeresés ellentmondásossága már akkor kiderült, hiszen „ez a név olyan intézmény helyének, szerepének megjelölésére nem alkalmas, ahol egy szélesebb kitekintésű tudományos tevékenység folyik”. A politika által kijelölt név, sem a korszak általános folyamatait nem egyesítette magában, sem az intézmény tevékenységét nem fejezte ki. Az új épület az intézmény megyei funkcióit figyelembe véve akkor még alkalmasnak tűnt a múzeumi feladatok hosszabb távú ellátására. (Napjainkra, felszínre kerültek azok a problémák, melyeket az új épület belakása során az örömérzés még elfedett, és csak a funkció gyakorlása során vált a gondok forrásává.) A közel 700 m2 alapterületű raktár (melynek egy része már akkor is alkalmatlan volt szakszerű raktár kialakítására) már a beköltözéskor szűknek bizonyult. Az intézményi könyvtár területe 75 m2 volt, és egyben kutató-olvasó helyiség funkcióját is betöltötte. (Napjainkban kényszerű szűkítések és teremleválasztások során negyedére csökkent alapterülete, a szakkönyvek egy részét a dolgozószobákban helyezték el.) Több szakmai tevékenység központi színhelyét is a föld126
