Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

kérésen vették fel a harcot bányaterületén. A vizslási IV. sz. lejtősaknában 1934-ben bekövetkezett széndioxid betörést sikeresen megfékezte, a széntelepet így lefejthették. Még ugyanebben az évben bányafőgondnokká nevezték ki. Szakmai, tudományos tevékenysége nyomán készült 1936-ban a „Tektonikai megfigyelések a salgótarjáni medencében" с tanulmánya, melyet hosszú ideig forrásul használtak a szakmunkák. Elismerték tevékenységét, gyorsan haladt a vállalati ranglistán. 1939-ben bányafőfelügyelővé, 1943-ban igazgatóhelyettessé nevezték ki. A II. világháború alatt a vállalati átszervezések nyomán Kazárról a salgótarjáni igazgatóságra került helyettes bányaigazgatónak. Ezekben az években írta meg az 1944ben a vállalat vezetése által kiadott „A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. nógrádi szénbányászatának története 1868-1943" című monográfiáját, melyet napjainkban is hasznosan lehet forgatni adatgazdagsága okán. 1944. szeptember 7-én a központi igazgatóság Korompay Lajos helyére nevezte ki bányaigazgatónak. Most már a gyakorlatban is megvalósíthatta az 1941-ben írt, „A tudományos üzemvezetés módszerei" című tanulmányát. Új munkakörébe történt beiktatásakor a tisztikar nevében Villányi Ferenc bányaigazgató helyettes, a kisterenyei kerület vezetője köszöntötte: „...nem csak a tisztviselői kar szeretetét hozza, hanem egyben biztosítja az új bányaigazgatót a tisztikar legmesszebbmenő támogatásáról is, amire ma annyira szükség van a háború hatodik esztendejében ". Nyugodtan leírhatjuk, hogy a bányaigazgatóság élén a munkásság érdekeit szem előtt tartó, humánus elveihez ragaszkodó, higgadt és korrekt magatartás jellemezte egyéniségét. 1944 decemberével irányításával történt a bányák bénítását szabotáló akciók megszervezése. Jelentéséből kitűnik, hogy „...a bányák bénítása abból állt, hogy az összes motorokat le kellett szerelnünk és beszállítani Salgótarjánba, ahonnan az előbb említett vonattal szerdán Németországba megy. A legtöbb üzemnél azonban bevittük a bányába, magasabb szinteken lévő vágatokba és előtte 10-20 méter hosszan lerobbantottuk azokat. Emiatt - bár parancs és szóbeli utasításra cselekedtünk - Villányi Miklóst a németek le akarták tartóztatni ésfőbelőni. Sokhelyütt úm. Kazár, Kistelek, Ságújfalu stb. még ma sincs rendelkezés, hogy mi történjék a motorokkal. A bizottság német tagjai a berobbantást rendelték el, míg a magyar rész (Szabó alezredes és Hamvas százados) ezt megtiltotta azzal, hogy a gépek el lesznek szállítva. Hogy ez az elszállítás nem fog megtörténni, arról biztos vagyok". A megbénított üzemek munkásainak 24 napra eső keresetét előleg gyanánt kifizettette, hasonlóan a karácsonyi segélyhez. 1944. december végén Dzsida József és Obrincsák Jenő pénztáros kitelepítési helyükre, Sopronba utaztak. A háború befejezése után nem tért vissza Salgótarjánba, hanem családjával Budapestre költözött. Salgótarján város külön igazoló bizottsága 1946-ban nem igazolta, állásvesztésre ítélte. 1948-tól a Tőzegkutató Intézet megszervezésével bízták meg. Kutatásairól több ízben szakmai folyóiratokban számolt be. 1950-től a tőzeg- és lignitkutatásokat a Bányászati Kutató Intézet keretében folytatta, ahol a dokumentációs osztályt vezette. 1957-ben, 73 évesen vonult nyugdíjba, tudományos munkásságát azonban nem fejezte be. Jelentős a szakcikkfordítói munkássága. Dzsida József feladatait nagy lelkiismerettel, szakmai hozzáértéssel oldotta meg. Felelősségtudat, akaraterő, munkabírás jellemezte egyéniségét. Irodalmi munkássága nemcsak a szakmai tevékenységére korlátozódott. Fiatal mérnökként szívesen fordított bányászati témájú verseket, sőt maga is írt ilyeneket, melyeket szűk, baráti társaságban nagyritkán fel is olvasott. Hosszú életet élt, 1977. december 25-én, életének 94. évében hunyt el Budapesten. A Farkasréti temetőben nyugszik. Irodalom 1. Dzsida család szíves közlését ezúttal is megköszönöm. 2. MOL Z. 223.1. cs. 6. sz. 3. Bányászati és Kohászati Lapok. 1978.8. sz. 563. o. 4. Dzsida József idézett monográfiája. 1944.46-50. o. 5. A Munka. 1944. szeptember 9. 6. Magyar Életrajzi Lexikon. Pótkötet. Bp. 1981.169. o. 7. NML. SKB Rt. Alkalmazotti törzskönyv 1909.644