Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Schmidt Jenő (1867-1937) Az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalt Rt. nógrádi szénbányászatának utolsó bányaigazgatója volt Baglyasalján. Régi Selmecbányái bányász család leszármazottja. A Hont megyei Hegybányán (Stiavnické Báné) született 1876. május 15-én. Gimnáziumi tanulmányait Nagybányán, Máramarosszigeten végezte. Itt iratkozott be joghallgatónak is. Egy év után, miután katonaidejét letöltötte, a Selmecbányái bányászati főiskolára iratkozott be, hogy a családi tradíciókat folytassa. Tanulmányait 1895-1899 között végezte, a bányamérnöki oklevelet 1901-ben kapta meg. Szolgálati idejét Felsőbányán kezdte meg az állami ércbányászatnál. Nagybányára 1902-ben került, ahol mint üzemvezető mérnök dolgozott. 1907-től a pénzügyminisztérium bányászati ügyosztályára került, 1908-tól Petrozsényben, az állami szénbányák főnökhelyettese. 1909-től már Komlón dolgozott az állami szénbányák vezetőjeként, ahol a bányák modernizálását végezte el. Állami szolgálatban 1899. november 1-től 1917. július l-ig dolgozott, majd nyugdíjaztatását kérte. Elfogadva az ÉKI Rt. meghívását, 1917-től a baglyasaljai bányaigazgatóság vezetője lett. Ezt a munkakört 1925-ig, az SKB Rt.-vel történt egyesülésig töltötte be. Baglyasalján nevéhez kapcsolódik: a Rau-akna, a Jenő-lejtősakna, a Gyula-akna és az Ilona-bánya létesítése. Bővítette és korszerűsítette a már meglévő baglyasi és mizserfai bányákat. Megépíttette a Nemti községhez tartozó ún. Horthy-telepet (ma Rákóczitelep), a meglévő régi telepek és üzemi épületek korszerűsítésére és az iskolák létesítésére is figyelmet fordított. Schmidt Jenő tevékenysége a társulat mizserfai és baglyasaljai üzemein kívül kiterjedt az ország területére is. Az 1917. évi alaptőke emelés következtében az ÉKI Rt. az SKB Rt. érdekkörébe került, s Rau Gottlieb vezérigazgató a két Chorin által képviselt „modern, friss gazdasági szellemtől áthatott új vezetés" exponense lett. Ez a vezetés arra törekedett, hogy „a szénvagyon, szakavatott vezetés mellett, a legmodernebb technikai eszközökkel legyen kiaknázható". Schmidt Jenő intézkedései egy széles látókörű, a vállalat érdekeit szem előtt tartó ember képét villantják fel. 1919 januárjában egy Mátra vidéki elektromos centrale terveinek felvázolásával a nógrádi szénbányászat túlélésének gondjaival foglalkozott: „villamos erő hiánya miatt bányáinkat nemcsakfejleszteni nem lehet, de a mostani üzem is veszélyben forog, miután berendezéseink régiek, újabb megterhelést nem bírnak el, márpedig bányáink folyton nagyobb kiterjedésűek lesznek, s így több erőt szükségeinek. ". Terveiben egy napjainkban is élő gondot feszegetett: »... megoldás lenne, ha társulatunk a MAV-val építene közös villamos központot, mely központ ellátná összes bányáinkat, emellett a Salgótarján-budapesti MAV-vonalnak villamos üzemre való átalakítását tenné lehetővé, sőt tovább menve elláthatná árammal az ezen vonalon épült ipartelepeket". A villamos központot Kisterenyén valósította volna meg, ahol nagy reményeket fűzött a szénbányászat felfutásához. Terveit csak részben valósította meg későbbiekben az SKB Rt., de a vasút villamosítására napjainkig sem került sor. Schmidt Jenő a Salgótarján szomszédságában lévő Baglyasalján élt családjával, aktívan bekapcsolódva a község kulturális életébe is. A két vállalat 1925-ös fúziója után újabb feladatokat kapott, de már a megyén kívül. 1925. november 13-án csendben távozott el új munkahelyére, Nagynémetegyházára. A salgótarjáni hetilap, „A Munka" búcsúztatójából érdemes idézni a következő sorokat: „Búcsúzóul kívánjuk, hogy miként az északmagyar bányáit kiemelte az ismeretlenség homályából és naggyá tette, úgy tegye naggyá, virágzóvá és hasznossá Bicske vidékének új szénbányáit is vállalata és a haza javára. " Az új munkahelyén is a szénmedence kutatásával, a létesítendő bányák tervezésével foglalkozott. A beruházások gépészeti részének vezetésére korábbi megbízható munkatársát, Martiny Károly gépészmérnököt vette maga mellé Baglyasaljáról. Egy tőzsdei és elővételi fogással a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. tatabányai cég szerezte meg a szénterület bányászati jogát 25 évvel későbbi időponttal, miután az SKB Rt. csak 25 évre kötötte le a szerződéseket. Az SKB Rt.-nek nem állt érdekében a nagy költséggel járó szénbányászatot kiépíteni, ezért elcserélte a területet a MÁK Rt.vel. Helyette megkapta Nyitrabányát. Schmidt Jenő 1927-ben végleg nyugdíjba vonult, Budapesten 645