Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

ben a vasútépítkezés elhúzódott, sőt a bányák működése is szünetelt. Szederkényi Nándor 1865-ben írt leleplező cikkében erre a tényre így utalt: „... miért miért nem - nem tartozik ide -, kedvenc gyer­mekévéfogadta az idétlen szülöttet, s táplálásáról is gondoskodott az ínség pénzből". Az ígért kölcsönök folyósítását sem várta be a Társulat, hanem 1863 októberében folytatta a pest-salgótarjáni szakasz épít­kezését. A csekély tőke azonban hamarosan elfogyott, ezért gr. Forgách Antal saját hatáskörében utasí­totta a helytartótanácsot, hogy az országos ínségalapból folyósítson előleget a vasúttársaságnak. Ezzel megint jelentős kölcsönhöz jutott a Társaság. Az uralkodó, a kancellár intézkedését „magasabb politikai és közrendészeti szempontok" miatt tudomásul vette, de nagyobb támogatáshoz azonban nem jutot­tak. Ugyanis a Reichsrat politikai, főleg pártpolitikai okokból nem engedélyezte a vasúti vállalatok támogatását. A kancellár testvérének, gr. Forgách Józsefnek, a Szent István Kőszénbánya Társulat utolsó elnökének nyilatkozata 1865 júliusában árulta el, hogy 1864 első félévében már 780 ezer fo­rintra emelkedett a „titkos célokra" fordított összeg, amely természetesen hiányzott a Társulat kasz­szájából. Br. Anton Schmerling államminiszter elérkezettnek látta az időt, s az uralkodónak javasol­ta, hogy gr. Forgách Antalt, „akivel a magyar politikusok és írók tisztességesen megfértek, nagyon is önállónak és nemzeti szelleműnek" bizonyult, mentse fel. Az uralkodó 1864. április 22-én mentette fel a kancellárt és utódjául Zichy Hermann grófot nevezte ki. Kecskeméthy Aurél szerint: „nagyon kering híre, hogy Forgách pénzvesztegetés miatt bukott meg. Mondják Schossberger, a nemrég meg­nemesített zsidó, az ínségek számára vett gabonák szállítása ügyét csúfosan használta F. compro­missiójával. Zsidók alkalmasint irigységből effélét csakugyan rebesgetnek. Bécsből is írtak verun­treuungról a Pester Lloydnak. - Névtelen denunciáció is jött Pálffyhoz ily tartalmú. De a vizsgálat, mely Krászonyi főpolgármesterre volt bízva, mit sem mutatott ki. Mi igaz, mi nem, ki tudná meg­mondani?" 11 A család hűséges szolgálatai következtében gr. Forgách Antal nem lett kegyvesztett ember. Fe­renc József 1865. augusztus 20-án Nógrád megye főispánjának nevezte ki. Vele újból annak az auli­kus családnak egyik tagja került a főispáni székbe, akiknek fiai egyfolytában két évszázadon át visel­ték ezt a méltóságot. Nógrád élére történt kinevezése rossz hatást váltott ki a megyében, hiszen Forgách kancellárként a megyei tiltakozás ellenére csendőrséggel oszlatta fel az 1860-es közgyűlést, aminek következtében november 4-től nem folyt alkotmányos élet a vármegyében. A kinevezés sok­koló hatását némileg ellensúlyozta, hogy 1865. december 10-re összehívták az országgyűlést. Az al­kotmányellenesen kinevezett főispán megyebeli fogadtatása azonban már azt jelezte, hogy megtört a megyei ellenállás, s a balassagyarmati bevonulás és beiktatás fényesen sikerült Forgáchnak. Bebi­zonyosodott, hogy a „főispán és a közönség között nincs többé semmi feszültség, semmi vélemény­különbség. Nógrád megye értelmiségének összessége egyhangúlag ajánlá fel főispán úr őméltóságá­nak támogatását." A főispánt keblére ölelte a megye vezető rétege. A képviselő választásokon, a meg­egyezni kívánó hangulatnak megfelelően, mindenütt a Deák-párti jelölteket támogatta, ha kellett sze­mélyes közbelépéssel is. Az általa irányított kampány botrányos ügyeit a magyar országgyűlésen is tárgyalták ellenfelei. 12 A politikai küzdelmek hevében sem feledkezett meg a korábbi vállalkozásáról, a vasútról. A két Forgách elérte, hogy gr. Mailáth György kancellár augusztus közepén kihallgatást eszközölt ki szá­mukra az uralkodónál. Kérelmükre Ferenc József azonban úgy reagált, hogy: „Sajnálattal értesültem azon viszonyok felől, melyek a szép reményre jogosított pest-losonci vaspálya ügyét kifejlésében megakasztották", s a vállalat megmentésére irányuló intézkedések sorában „siettetését s határoza­tom alá teendő terjesztését uralkodói gondjaim közé számítom". Sikerrel jártak gr. Forgách Antal lépései akkor is, amikor mindent elkövetett a csőd felszámolására. A kormányzat hathatós támoga­tásával az újjáalakult társulat felvette a Magyar Északi Vasút nevet, de az 1867. május 17-én Salgó­tarjánig megépített és átadott vasúti szakasz további építkezésére már nem vállalkozott. Ferenc József 1867. február 17-én az alkotmányos életet helyreállította a második felelős kor­mány kinevezésével, melynek hatására változás állt be a vármegye kormányzásában is. Az új belügy­miniszter br. Wenckheim Béla elfogadta gr. Forgách Antal lemondását, az uralkodó pedig gr. Forgách Józsefet (1829-1876) nevezte ki 1867. április 3-án főispánná. Bártfai Szabó László a Forgách-család monográfusa szerint ő volt „... az egyetlen, kis testvérei közül magyar érzelmű volt... a 615

Next

/
Oldalképek
Tartalom